< Psaumes 77 >
1 Pour la fin, pour Idithun, psaume d’Asaph. De ma voix j’ai crié au Seigneur; de ma voix j’ai crié à Dieu, et il m’a prêté attention.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 Au jour de ma tribulation j’ai recherché Dieu: mes mains durant la nuit, ont été étendues vers lui; et mon espérance n’a point été déçue.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 Je me suis souvenu de Dieu, et j’ai été ravi de joie; je me suis exercé à méditer, et mon esprit a défailli.
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 Mes yeux ont anticipé les veilles de la nuit; j’ai été troublé, et je n’ai point parlé.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 J’ai pensé aux jours anciens; et j’ai eu les années éternelles dans l’esprit.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 Et j’ai médité la nuit avec mon cœur, je m’exerçais à prier et je sondais mon esprit.
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 Est-ce que Dieu nous rejettera éternellement? ou ne sera-t-il pas de nouveau plus favorable encore?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Ou retranchera-t-il sans fin sa miséricorde, de génération en génération?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Ou Dieu oubliera-t-il d’avoir pitié? ou contiendra-t-il, dans sa colère, ses miséricordes?
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 Et j’ai dit: C’est maintenant que je commence; ce changement est l’ œuvre de la droite du Très-Haut.
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 Je me suis souvenu des œuvres du Seigneur, je me souviendrai aussi de vos merveilles depuis le commencement.
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 Je méditerai sur toutes vos œuvres, et je m’exercerai dans vos desseins.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 Ô Dieu, votre voie est sainte: quel Dieu est grand comme notre Dieu?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 Vous êtes le Dieu qui faites des merveilles. Vous avez fait connaître parmi les peuples votre puissance;
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 Vous avez racheté par votre bras votre peuple, les fils de Jacob et de Joseph.
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 Les eaux vous ont vu, ô Dieu, les eaux vous ont vu; et elles ont craint, et les abîmes ont été troublés.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 Il y a eu un grand bruit des eaux: les nuées ont fait entendre leur voix.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 La voix de votre tonnerre a éclaté sur la roue.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 Dans la mer a été votre route, et vos sentiers ont été de grandes eaux: et vos traces ne seront pas connues.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 Vous avez conduit, comme des brebis, votre peuple par les mains de Moïse et d’Aaron.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.