Psaumes 108

1 Cantique de psaume, de David lui-même. Mon cœur est prêt, ô Dieu, mon cœur est prêt, je chanterai, je jouerai du psaltérion au milieu de ma gloire.

Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.

2 Lève-toi, ô ma gloire, lève-toi, psaltérion, et toi, harpe: je me lèverai au point du jour.

Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

3 Je vous louerai parmi les peuples. Seigneur, et je dirai un psaume en votre honneur parmi les nations.

Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

4 Parce que votre miséricorde est grande au-dessus des cieux, et que votre vérité s’élève jusqu’aux nues.

Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

5 Soyez exalté au-dessus des cieux, ô Dieu, et que sur toute la terre éclate votre gloire,

Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

6 Afin que vos bien-aimés soient délivrés. Sauvez-moi par votre droite, et exaucez-moi;

Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

7 Dieu a parlé dans son sanctuaire:

Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

8 À moi est Galaad, et à moi est Manassé; Ephraïm est l’appui de ma tête.

Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

9 Moab est le vase de mon espérance.

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

10 Qui me conduira dans une ville fortifiée? qui me conduira jusque dans l’Idumée?

Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

11 Ne sera-ce pas vous, ô Dieu, qui nous avez rejetés? et ne sortirez-vous point, ô Dieu, à la tête de nos armées?

Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

12 Donnez-nous du secours, pour nous tirer de la tribulation, parce que vain est le salut de l’homme.

Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

13 En Dieu nous ferons preuve de valeur, et lui-même réduira au néant nos ennemis.

Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.