Psaumes 102
1 Oraison du pauvre. Seigneur, exaucez ma prière, et que mon cri vienne jusqu’à vous.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Ne détournez pas votre face de moi; en quelque jour que je sois dans la tribulation, inclinez vers moi votre oreille.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Parce que mes jours, comme la fumée, se sont évanouis, et mes os, comme une broutille, se sont desséchés.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 J’ai été frappé comme une herbe, et mon cœur s’est flétri, parce que j’ai oublié de manger mon pain.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 À la voix de mon gémissement, mes os se sont collés à ma peau.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Je suis devenu semblable au pélican du désert; je suis devenu comme le hibou dans sa demeure.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 J’ai veillé, et je suis devenu comme un passereau solitaire sur un toit.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Durant tout le jour mes ennemis m’outrageaient, et ceux qui me louaient auparavant faisaient des imprécations contre moi.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Parce que je mangeais de la cendre comme du pain, et que je mêlais mon breuvage avec mes pleurs,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 À l’aspect de votre colère et de votre indignation, parce qu’en m’élevant vous m’avez brisé.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Mes jours, comme l’ombre, ont décliné: moi, j’ai séché comme l’herbe.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Mais vous, Seigneur, vous subsistez éternellement; et votre souvenir se transmet à toutes les générations.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Vous, vous levant, vous aurez pitié de Sion; parce que le temps est venu, le temps d’avoir pitié d’elle.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Parce que ses pierres ont été agréables à vos serviteurs, et qu’à la vue de sa terre, ils seront attendris.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Et les nations révéreront votre nom, Seigneur, et tous les rois de la terre votre gloire.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 Parce que le Seigneur a bâti Sion, et il sera vu dans sa gloire.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 Il a jeté un regard sur la prière des humbles, et il n’a point méprisé leur demande.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Que ces choses soient écrites pour une autre génération, et le peuple qui naîtra louera le Seigneur,
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 Parce que le Seigneur a jeté un regard de son lieu saint: le Seigneur a regardé du ciel sur la terre,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 Afin d’entendre les gémissements des détenus dans les fers, et de délivrer les fils de ceux qu’on a mis à mort,
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 Afin qu’ils annoncent dans Sion le nom du Seigneur, et sa louange dans Jérusalem,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 Lorsque des peuples et des rois s’assembleront pour servir le Seigneur.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Il lui a dit dans le temps de sa force: Faites-moi connaître le petit nombre de mes jours.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Ne me rappelez pas au milieu de mes jours: à toutes les générations s’étendent vos années.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Au commencement, vous, Seigneur, vous avez fondé la terre, et les cieux sont les ouvrages de vos mains.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Pour eux, ils périront, mais vous, vous subsistez toujours; et tous, comme un vêtement, ils vieilliront. Et vous les changerez comme un habit dont on se couvre, et ils seront changés;
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Mais vous, vous êtes toujours le même, et vos années ne passeront pas.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Les fils de vos serviteurs auront une habitation, et leur postérité sera dirigée à jamais.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
