Marc 5
1 Et ils vinrent de l’autre côté de la mer dans le pays des Géraséniens.
És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
2 Et comme Jésus sortait de la barque, tout à coup accourut à lui d’au milieu des sépulcres, un homme possédé d’un esprit impur,
És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
3 Lequel habitait dans les sépulcres; et nul ne pouvait le tenir lié, même avec des chaînes.
A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
4 Car souvent, serré de chaînes et les pieds dans les fers, il avait rompu ses chaînes et brisé ses fers, et personne ne le pouvait dompter.
Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
5 Et sans cesse, le jour et la nuit, il était parmi les tombeaux et sur les montagnes criant et se meurtrissant avec des pierres.
És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
6 Or voyant Jésus de loin, il accourut et l’adora;
Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
7 Et, criant d’une voix forte, il dit: Qu’importe à moi et à vous, Jésus, Fils du Dieu Très-Haut? Je vous adjure par Dieu, ne me tourmentez point.
És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
8 Car il lui disait: Esprit impur, sors de cet homme!
(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
9 Et il lui demanda: Quel est ton nom? Et il lui répondit: Légion est mon nom; car nous sommes beaucoup.
És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
10 Et il le suppliait avec instance de ne point le chasser hors de ce pays.
És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
11 Or il y avait là, le long de la montagne, un grand troupeau de pourceaux qui paissaient.
Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
12 Et les esprits suppliaient Jésus, disant: Envoyez-nous dans ces pourceaux, afin que nous entrions en eux.
És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
13 Et Jésus le leur permit aussitôt. Les esprits impurs, sortant donc du possédé, entrèrent dans les pourceaux, et le troupeau, d’environ deux mille, se précipita impétueusement dans la mer, et s’y noya.
És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
14 Ceux qui les gardaient s’enfuirent et répandirent cette nouvelle dans la ville et dans les champs. Aussitôt les gens sortirent pour voir ce qui était arrivé;
A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
15 Ils vinrent vers Jésus, et ils virent celui qui avait été tourmenté par le démon, assis, vêtu et sain d’esprit; et ils furent saisis de crainte.
És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
16 Et ceux qui avaient vu leur racontèrent ce qui était arrivé au possédé et aux pourceaux;
A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
17 Et ils commencèrent à prier Jésus de s’éloigner de leurs confins.
És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
18 Lorsqu’il montait dans la barque, celui qui avait été tourmenté par le démon, le supplia de lui permettre de rester avec lui;
Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
19 Mais il le lui refusa et lui dit: Va dans ta maison, vers les tiens, et annonce-leur tout ce que le Seigneur a fait pour toi, et comme il a eu pitié de toi.
De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
20 Il s’en alla donc, et commença à publier dans la Décapole tout ce que Jésus avait fait pour lui; et tous étaient dans l’admiration.
El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
21 Jésus ayant repassé dans la barque de l’autre côté de la mer, il s’assembla une grande multitude autour de lui; et il était près de la mer.
És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
22 Or vint un chef de synagogue, nommé Jaïre; le voyant, il se jeta à ses pieds,
És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
23 Et il le suppliait instamment, disant: Ma fille est à l’extrémité; venez, imposez votre main sur elle, afin qu’elle guérisse et qu’elle vive.
És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
24 Et il s’en alla avec lui; et une grande multitude le suivait et le pressait.
El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
25 Alors, une femme qui avait une perte de sang depuis douze années,
És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
26 Et qui avait beaucoup souffert de plusieurs médecins, et avait dépensé tout son bien sans aucun fruit, se trouvant plutôt dans un état pire,
És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
27 Ayant entendu parler de Jésus, vint dans la foule, par derrière, et toucha son vêtement;
Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
28 Car elle disait: Si je touche seulement son vêtement, je serai guérie.
Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
29 Et aussitôt la source du sang tarit, et elle sentit en son corps qu’elle était guérie de son mal.
És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
30 Au même moment, Jésus connaissant en lui-même la vertu qui était sortie de lui, et se retournant vers la foule, demandait: Qui a touché mes vêtements?
Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
31 Ses disciples lui répondaient: Vous voyez la foule qui vous presse, et vous demandez: Qui m’a touché?
És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
32 Et il regardait tout autour, pour voir celle qui l’avait fait.
És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
33 Alors la femme, craintive et tremblante, sachant ce qui s’était passé en elle, vint et se prosterna devant lui, et lui dit toute la vérité.
Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
34 Jésus lui dit: Ma fille, votre foi vous a sauvée: allez en paix et soyez guérie de votre infirmité.
Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
35 Comme il parlait encore, des gens du chef de synagogue vinrent, disant: Votre fille est morte; pourquoi tourmentez-vous davantage le maître?
Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
36 Mais Jésus, cette parole entendue, dit au chef de synagogue: Ne craignez point; croyez seulement.
Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
37 Et il ne permit à personne de le suivre, sinon à Pierre, à Jacques et à Jean frère de Jacques.
És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
38 En arrivant à la maison du chef de synagogue, il vit du tumulte, des gens pleurant et poussant de grands cris.
És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
39 Or, étant entré, il leur dit: Pourquoi vous troublez-vous et pleurez-vous? La jeune fille n’est pas morte, mais elle dort.
És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
40 Et ils se riaient de lui. Mais Jésus, les ayant tous renvoyés, prit le père et la mère de la jeune fille, et ceux qui étaient avec lui, et entra dans le lieu où la jeune fille était couchée.
És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
41 Et tenant la main de la jeune fille, il lui dit: Talitha cumi; ce que l’on interprète ainsi: Jeune fille (je vous le commande), levez-vous.
És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
42 Et aussitôt la jeune fille se leva, et elle marchait; car elle avait douze ans; et tous furent frappés d’une grande stupeur.
És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
43 Mais il leur commanda fortement que personne ne le sût, et il dit de lui donner à manger.
Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
