Job 39
1 Est-ce que tu connais le temps de l’enfantement des chèvres sauvages dans les rochers? ou as-tu observé des biches lorsqu’elles enfantaient?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 As-tu compté les mois de leur conception, et sais-tu le temps de leur enfantement?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 Elles se courbent pour mettre bas leur faon, et elles enfantent, et elles poussent des hurlements.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Leurs petits se séparent et vont au pâturage; ils sortent et ne reviennent pas vers elles.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Qui a laissé aller l’onagre libre, qui a rompu ses liens?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 Je lui ai donné dans la solitude une maison, et ses lieux de retraite dans une terre de sel.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 Il méprise la multitude d’une ville, et il n’entend pas le cri d’un exacteur.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 Il regarde de tous côtés les montagnes, lieux de son pâturage, et il cherche tous les herbages verts.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Est-ce qu’un rhinocéros voudra te servir, ou demeurera-t-il à ton étable?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Est-ce que tu lieras un rhinocéros à tes traits, pour qu’il laboure? ou rompra-t-il les glèbes des vallons après toi?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Est-ce que tu auras confiance en sa grande force, et lui laisseras-tu tes travaux?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Est-ce que tu croiras qu’il te rendra tes semailles et qu’il remplira ton aire?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 L’aile de l’autruche est semblable aux ailes du héron et de l’épervier.
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 Quand elle abandonne ses œufs sur la terre, sera-ce toi, par hasard, qui les réchaufferas dans la poussière?
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 Elle oublie qu’un pied les foulera, ou que la bête des champs les écrasera.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 Elle est dure pour ses petits, comme s’ils n’étaient pas les siens, elle a rendu son travail inutile, en les abandonnant, aucune crainte ne l’y obligeant.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Car Dieu l’a privée de sagesse, et ne lui a pas donné l’intelligence.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 Dans l’occasion, elle élève en haut ses ailes; elle se rit du cheval et de celui qui le monte.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Est-ce que tu donneras au cheval de la force, ou environneras-tu son cou de hennissements?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Est-ce que tu le feras bondir comme les sauterelles? La gloire de ses naseaux est la terreur.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 Il creuse de son sabot la terre, il s’élance avec audace; il court au-devant des hommes armés;
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 Il méprise la peur, il ne cède pas au glaive.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 Sur lui retentira le bruit du carquois, la lance étincellera ainsi que le bouclier.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 Bouillonnant et frémissant il dévore la terre, et ne tient aucun compte du bruit de la trompette, lorsqu’elle sonne le retour.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 Dès qu’il entend le clairon, il dit: Oh! il sent de loin une guerre, l’exhortation des chefs, et les cris confus d’une armée.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Est-ce par ta sagesse que l’épervier se couvre de ses plumes, étendant ses ailes vers le midi?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Est-ce à ton ordre que l’aigle s’élèvera, et placera son nid dans les lieux les plus élevés?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 C’est dans des pierres qu’il demeure, et c’est sur des rocs escarpés et des rochers inaccessibles qu’il fait son séjour.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 De là il contemple sa proie, et ses yeux voient de loin.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Ses petits lécheront le sang, et partout où est un cadavre, soudain il est présent.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
