Job 3
1 Après cela Job ouvrit la bouche, et maudit le jour de sa naissance.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 Et il parla.
És szóla Jób, és monda:
3 Périsse le jour auquel je suis né, et la nuit dans laquelle il fut dit: Un homme a été conçu!
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Que ce jour soit changé en ténèbres; que Dieu ne s’en enquière pas d’en haut, et qu’il ne soit point éclairé de la lumière.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Que des ténèbres et une ombre de mort l’obscurcissent; qu’une obscurité s’en empare, et qu’il soit enveloppé d’amertume.
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Cette nuit, qu’un tourbillon ténébreux en prenne possession, qu’elle ne soit pas comptée dans les jours de l’année, ni mise au nombre des mois.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Que cette nuit soit solitaire, et qu’elle ne mérite pas de louanges.
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Qu’ils la maudissent, ceux qui maudissent le jour, qui sont prêts à susciter Léviathan.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Que les étoiles soient couvertes des ténèbres de son obscurité; qu’elle attende une lumière, et ne la voie point, ni la naissance de l’aurore qui se lève;
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 Parce qu’elle n’a pas fermé le sein qui ma formé, et qu’elle n’a pas ôté les maux de devant mes yeux.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 Pourquoi ne suis-je pas mort dans le sein de ma mère? pourquoi, sorti de son sein, n’ai-je pas aussitôt péri?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Pourquoi ai-je été reçu sur des genoux? pourquoi allaité par des mamelles?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Car maintenant, dormant, je serais en silence, et je reposerais dans mon sommeil,
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 Avec les rois et les consuls; de la terre, qui se bâtissent de vastes solitudes;
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 Avec les princes qui possèdent de l’or, et remplissent leurs maisons d’argent.
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Ou bien je n’existerais pas, comme un avorton caché dans le sein de sa mère, ou comme ceux qui, conçus, n’ont pas vu la lumière.
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 C’est là que des impies ont cessé leur tumulte, et là que se reposent ceux qui ont perdu leur force.
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 Et ceux qui autrefois étaient enchaînes ensemble sont sans inquiétude; ils n’entendent pas la voix d’un exacteur.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Des grands et des petits sont là, et un esclave est délivré de son maître.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 Pourquoi la lumière a-t-elle été donnée aux malheureux, et la vie à ceux qui sont dans l’amertume de l’âme,
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 Qui attendent la mort (et elle ne vient pas), comme s’ils déterraient un trésor,
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 Et qui se réjouissent extrêmement, lorsqu’ils ont trouvé un sépulcre;
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 À un homme dont la voie est cachée, et que Dieu entoure de ténèbres?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Avant que je mange, je soupire; et comme les eaux qui débordent, ainsi sont mes rugissements,
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Parce que la frayeur que je redoutais m’est venue, et ce que j’appréhendais est arrivé.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 N’ai-je pas dissimulé? n’ai-je pas gardé le silence? ne suis-je pas resté dans le repos? Cependant l’indignation de Dieu est venue sur moi.
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
