Job 17
1 Mon esprit s’affaiblira, mes jours seront abrégés, et il ne me reste qu’un sépulcre.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Je n’ai pas péché, et mon œil vit au milieu des amertumes.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Délivrez-moi, Seigneur, et placez-moi auprès de vous; après cela, que la main de qui que ce soit combatte contre moi.
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Vous avez éloigné leur cœur de la science; c’est pourquoi ils ne seront pas exaltés.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Il promet du butin à ses compagnons, et les yeux de ses enfants s’éteindront.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Il m’a rendu comme le brocard du peuple, et je suis un exemple devant eux.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Mon œil s’est obscurci par l’indignation, et mes membres ont été réduits comme à rien.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Des justes seront dans la stupeur, et un innocent sera suscité contre un hypocrite.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Mais un juste garde sa voie, et celui qui a les mains pures augmentera sa force.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Ainsi, vous tous, convertissez-vous; venez, et je ne trouverai parmi vous aucun sage.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Mes jours sont passés, mes pensées se sont dissipées en tourmentant mon cœur.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Elles ont changé la nuit en jour, et encore, après les ténèbres, j’espère la lumière.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 Si j’attends avec patience, l’enfer sera ma maison, et c’est dans les ténèbres que j’ai préparé mon lit. (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 J’ai dit à la pourriture: Tu es mon père; et aux vers: Ma mère et ma sœur.
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Où est donc maintenant mon attente? Et ma patience, qui la considère?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
