Psaumes 56

1 Au maître-chantre. — Sur «Colombe des térébinthes lointains.»!- Poème de David, lorsque les Philistins le prirent dans Gath. Aie pitié de moi, ô Dieu! Car des hommes s'acharnent à ma perte; Tout le jour ils m'assaillent et me persécutent.

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

2 Tout le jour mes adversaires s'acharnent à me perdre; Car ils sont nombreux, ceux qui me provoquent avec insolence.

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!

3 Aux jours d'alarme, Je me confierai en toi.

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

4 Avec le secours de Dieu, j'exalterai sa parole. En Dieu je me confie, je ne crains rien; Que pourrait me faire l'homme mortel?

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

5 Sans cesse ils tordent mes paroles; Toutes leurs pensées tendent à me nuire.

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

6 Ils s'assemblent, ils s'embusquent, ils observent mes pas; Car ils en veulent à ma vie.

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

7 La méchanceté les sauvera-t-elle? Dieu, précipite les peuples dans ta colère!

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

8 Tu comptes mes pas dans ma vie d'exil; Recueille mes larmes dans tes urnes: Ne sont-elles pas inscrites dans ton livre?

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

9 Au jour où je crierai, mes ennemis reculeront; Je sais que Dieu est pour moi.

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

10 Avec le secours de Dieu, j'exalterai sa parole; Oui, avec le secours de l'Eternel, j'exalterai sa parole.

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

11 En Dieu je me confie; je ne crains rien; Que pourrait me faire l'homme mortel?

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

12 Dieu, je me souviens des promesses que je t'ai faites. Je te rendrai des actions de grâces!

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

13 Car tu as délivré mon âme de la mort, Et tu préserveras mes pieds de toute chute. Afin que je marche devant toi, ô Dieu, Dans la lumière de la vie!

Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.