Psaumes 104
1 Mon âme, bénis l'Éternel! Éternel, ô mon Dieu, tu es merveilleusement grand; Tu es revêtu de splendeur et de majesté.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 L'Éternel s'enveloppe de lumière comme d'un manteau; Il déploie les cieux comme une tente.
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 Il construit au-dessus des eaux sa demeure inaccessible; Les nuages lui servent de char; Il s'avance sur les ailes du vent.
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 Il fait des vents ses messagers. Et des flammes de feu ses serviteurs.
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 Il a posé la terre sur ses fondements: Elle ne sera jamais ébranlée.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 Tu l'avais enveloppée de l'abîme comme d'un vêtement; Les eaux s'étaient arrêtées sur les montagnes:
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 A ta menace, elles reculèrent! Au bruit de ton tonnerre, elles s'enfuirent épouvantées.
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 Les montagnes s'élevèrent et les vallées s'abaissèrent, A la place que tu leur avais assignée.
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 Tu as fixé à la mer une limite qu'elle ne franchira pas Elle ne reviendra plus couvrir la terre.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 Dieu envoie des sources dans les vallons, Et elles coulent entre les montagnes.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 Elles abreuvent toutes les bêtes des champs; Les ânes sauvages y étanchent leur soif.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 Les oiseaux du ciel habitent sur leurs bords, Et font retentir leurs chants dans le feuillage.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 Du haut de sa demeure, Dieu abreuve les montagnes; La terre se rassasie du fruit de ses oeuvres.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 Il fait germer l'herbe pour le bétail, Et les plantes pour l'usage de l'homme, Qui tire ainsi de la terre sa nourriture:
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 Le vin qui réjouit le coeur de l'homme, Et qui, mieux que l'huile, fait resplendir son visage, Ainsi que le pain qui fortifie le coeur de l'homme.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 Les arbres de l'Éternel, les cèdres du Liban Qu'il a plantés, sont gonflés de sève.
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 Les oiseaux y bâtissent leurs nids; La cigogne fait des cyprès sa demeure.
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 Les hautes montagnes sont l'asile des chamois, Et les rochers servent de retraite aux gerboises.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 L'Éternel a fait la lune pour marquer les temps, Ainsi que le soleil qui connaît l'heure de son déclin.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 Tu répands les ténèbres, et la nuit vient: Alors tous les animaux des forêts se mettent en mouvement.
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 Les jeunes lions rugissent après leur proie Et demandent à Dieu leur pâture.
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 Puis le soleil se lève: ils se retirent, Et vont se coucher dans leurs tanières.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 Alors l'homme sort, pour se rendre à son ouvrage Et se livrer à son travail jusqu'au soir.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 Éternel, combien tes oeuvres sont nombreuses! Tu les as toutes faites avec sagesse; La terre est pleine de tes richesses.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 Voici encore la grande et vaste mer! Là fourmillent, sans nombre. Des animaux petits et grands.
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 Là se promènent les navires. Et ce monstre marin que tu as créé pour se jouer dans les flots,
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 Tous ces êtres attendent de toi Que tu leur donnes, en temps opportun, leur nourriture.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 Tu la leur donnes, et ils la recueillent; Tu ouvres ta main, et ils sont rassasiés de biens.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 Si tu caches ta face, ils sont éperdus; Si tu leur retires le souffle, ils expirent Et retournent dans leur poussière.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 S'ils reçoivent de nouveau ton souffle, ils revivent. Et tu renouvelles la face de la terre.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 Que la gloire de l'Éternel dure à toujours! Que l'Éternel se réjouisse de ses oeuvres!
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 Il regarde la terre, et la voilà qui tremble; Il touche les montagnes, et elles se couvrent de fumée.
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 Je chanterai à la gloire de l'Éternel, tant que je vivrai; Je psalmodierai en l'honneur de mon Dieu, tant que j'existerai.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Puisse mon cantique lui être agréable! Je me réjouirai en l'Éternel.
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 Que les pécheurs disparaissent de la terre. Et que les méchants n'existent plus! Mon âme, bénis l'Éternel! Louez l'Éternel!
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
