Psaumes 95

1 Venez, élevons nos chants à l'Éternel, et nos cris d'allégresse à notre rocher sauveur!

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Présentons-nous à lui avec des louanges, offrons-lui nos joyeux cantiques.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 Car l'Éternel est un grand Dieu, et un Roi grand par dessus tous les dieux;

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 Il tient en sa main l'intérieur de la terre, et les trésors des montagnes sont à lui;

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 la mer est à lui, Il l'a faite, et ses mains ont formé les continents.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Venez, adorons et nous prosternons, et nous agenouillons devant l'Éternel, notre créateur!

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 Car Il est notre Dieu, et nous le peuple dont Il est le pasteur, le troupeau conduit par sa main. Puissiez-vous aujourd'hui écouter sa voix!

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 « N'endurcissez pas votre cœur, comme aux Eaux de la querelle, et dans les jours de la Tentation au désert,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 où vos pères me tentèrent, et me mirent à l'épreuve, quoiqu'ils vissent mes hauts faits.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Quarante années j'eus cette race en dégoût, et je dis: « C'est un peuple qui a le cœur égaré, et qui ne connaît pas mes voies. »

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 Là je fis serment dans ma colère qu'ils n'entreraient point dans mon repos. »

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.