Psaumes 77
1 Au maître chantre préposé aux Jeduthunites. Cantique d'Asaph. Ma voix s'élève à Dieu, et je prie; ma voix s'élève à Dieu, ô qu'il m'écoute!
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 Dans mon jour d'angoisse je cherche le Seigneur; la nuit mes mains sont tendues, et ne se lassent point; mon âme repousse la consolation.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 Je pense à Dieu, et je gémis, je réfléchis, et mon esprit se voile. (Pause)
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 Tu tiens mes paupières éveillées, je suis agité, et je ne puis parler.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 Je repasse les jours de jadis, les années d'autrefois,
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 je me rappelle mes chants de la nuit, je réfléchis en mon cœur, et mon esprit cherche.
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 Le Seigneur rejettera-t-Il à jamais, ne sera-t-Il plus désormais propice?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Pour toujours sa grâce a-t-elle cessé, en est-ce fait de la promesse à perpétuité?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Dieu a-t-Il oublié la pitié, et dans sa colère arrêté le cours de ses compassions? (Pause)
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 Et je dis: Voici ce qui me fait souffrir: la droite du Très-haut n'est plus la même…
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 Je veux rappeler les actes de l'Éternel; car je me rappelle tes miracles d'autrefois;
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 et je veux méditer sur toutes tes œuvres, et considérer tes hauts faits.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 O Dieu, ta voie est sainte; quel Dieu est grand comme Dieu?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 Tu es le Dieu qui fais des miracles! Tu as manifesté ta puissance parmi les peuples.
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 De ton bras tu délivras ton peuple, les enfants de Jacob et de Joseph. (Pause)
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 Les eaux t'ont vu, ô Dieu, les eaux t'ont vu, et ont tremblé, et les flots ont été ébranlés.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 Les nuages ont épandu les eaux, et les nues ont fait entendre une voix, et tes flèches volèrent.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 Ton tonnerre éclata en roulements, les éclairs illuminèrent le monde. La terre s'émut et trembla.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 La mer fut ton chemin, et les grandes eaux, tes sentiers; et l'on ne put reconnaître tes traces.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 Comme un troupeau tu conduisis ton peuple, par les mains de Moïse et d'Aaron.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
