Psaumes 60
1 Au maître chantre. Sur Schouschan-Edouth. Ecrit didactique de David, quand il faisait la guerre aux Syriens de Mésopotamie et aux Syriens de Zoba, et que Joab revint, et battit les Edomites dans la vallée du sel, au nombre de douze mille. O Dieu, tu nous as rejetés, nous as dispersés; tu étais irrité: rends-nous ton amour!
Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
2 Tu as ébranlé, déchiré le pays: guéris ses blessures, car il est chancelant!
Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
3 Tu as fait sentir la rigueur à ton peuple, tu nous a fait boire le vin du vertige.
A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
4 Tu as donné à tes fidèles une bannière, afin qu'ils se lèvent au nom de la vérité. (Pause)
Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
5 Pour que tes bien-aimés soient sauvés, aide-les de ta droite, et nous exauce!
Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
6 Dieu l'a promis par sa sainteté: je veux m'en réjouir! « Je vous partagerai Sichem, et vous distribuerai la Vallée de Succoth;
Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
7 Galaad est à moi, Manassé est à moi, Ephraïm est le rempart de ma tête, et Juda, mon sceptre royal;
Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
8 Moab est le bassin où je me baigne, et sur Edom je jette ma chaussure; pour moi, Philistie, élève tes acclamations! »
Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
9 Qui me conduira dans la ville forte? qui me mènera jusqu'en Edom?
Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
10 N'est-ce pas toi, ô Dieu, toi qui nous rejetas, et ne marchas plus, ô Dieu, avec nos armées?
Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
11 Donne-nous ton aide pour sortir de la gêne, puisque le secours de l'homme est une vanité!
Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
12 Avec Dieu, nous serons vainqueurs, et c'est Lui qui foulera nos ennemis.
Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
