Psaumes 56

1 Au maître chantre. Sur « Colombe des térébinthes lointains ». Ecrit de David, lorsque les Philistins le saisirent à Gath. O Dieu! aie pitié de moi, car des hommes s'acharnent contre moi; toujours hostiles, ils m'oppriment;

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

2 mes adversaires s'acharnent toujours, plusieurs me sont insolemment hostiles.

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!

3 Dans mon jour d'alarmes, je mets en toi ma confiance.

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

4 Je fais gloire de Dieu, de sa parole, je me confie en Dieu, je ne crains rien: que me feraient des mortels?

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

5 Toujours ils rendent mes affaires pénibles; toutes leurs pensées sont de me nuire.

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

6 Ils se liguent, ils épient et observent mes pas, car ils en veulent à ma vie.

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

7 A la faveur du mensonge, ils savent échapper. Dans ta colère, ô Dieu, rabaisse les peuples!

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

8 Tu comptes mes fuites! Recueille mes larmes dans ton urne! Ne sont-elles pas inscrites dans ton livre?

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

9 Alors mes ennemis reculeront, si je prie; je le sais! Dieu est pour moi.

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

10 Je fais gloire de Dieu, de sa parole, je fais gloire de l'Éternel, de sa parole,

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

11 je me confie en Dieu, je ne crains rien: que me feraient des mortels?

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

12 O Dieu! je suis lié par les vœux que je t'ai faits: il faut que je te rende mes actions de grâces.

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

13 Car tu as sauvé mon âme de la mort, et même mon pied de la chute, afin que je marche devant Dieu, à la lumière de la vie.

Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.