Psaumes 56

1 Au maître chantre. Sur « Colombe des térébinthes lointains ». Ecrit de David, lorsque les Philistins le saisirent à Gath. O Dieu! aie pitié de moi, car des hommes s'acharnent contre moi; toujours hostiles, ils m'oppriment;

A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban. Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harczoló.

2 mes adversaires s'acharnent toujours, plusieurs me sont insolemment hostiles.

Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.

3 Dans mon jour d'alarmes, je mets en toi ma confiance.

A mely napon félnem kell, én te benned bízom.

4 Je fais gloire de Dieu, de sa parole, je me confie en Dieu, je ne crains rien: que me feraient des mortels?

Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó nekem?

5 Toujours ils rendent mes affaires pénibles; toutes leurs pensées sont de me nuire.

Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra.

6 Ils se liguent, ils épient et observent mes pas, car ils en veulent à ma vie.

Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, a midőn lelkemre törtek.

7 A la faveur du mensonge, ils savent échapper. Dans ta colère, ô Dieu, rabaisse les peuples!

Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten!

8 Tu comptes mes fuites! Recueille mes larmes dans ton urne! Ne sont-elles pas inscrites dans ton livre?

Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak!

9 Alors mes ennemis reculeront, si je prie; je le sais! Dieu est pour moi.

Akkor hátra fordulnak ellenségeim. a mely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van.

10 Je fais gloire de Dieu, de sa parole, je fais gloire de l'Éternel, de sa parole,

Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét! -

11 je me confie en Dieu, je ne crains rien: que me feraient des mortels?

Istenben bizom, nem félek mit tehet ember nekem?

12 O Dieu! je suis lié par les vœux que je t'ai faits: il faut que je te rende mes actions de grâces.

Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked;

13 Car tu as sauvé mon âme de la mort, et même mon pied de la chute, afin que je marche devant Dieu, à la lumière de la vie.

mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.