Psaumes 44
1 Au maître chantre. Hymne des fils de Coré. O Dieu, nous avons ouï de nos oreilles, nos pères nous ont raconté les exploits que tu fis en leurs jours, aux jours d'autrefois.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 De ta main tu chassas les nations, pour les établir; tu détruisis les peuples, pour les multiplier.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 Car ce ne fut pas par leur épée qu'ils conquirent le pays, ni leur bras qui les rendit vainqueurs, mais ta droite et ton bras, et la lumière de ta face; car tu leur fus propice.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 O Dieu! tu es mon Roi! Ordonne la délivrance de Jacob!
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Avec toi nous battons nos ennemis, par ton nom nous terrassons nos adversaires
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 Car dans mon arc je ne me confie point, ce n'est pas mon épée qui me délivre;
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 mais c'est toi qui nous délivres de nos ennemis, et qui confonds ceux qui nous haïssent.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 De Dieu nous faisons gloire en tout temps, et nous louons éternellement ton nom. (Pause)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 Cependant tu nous rejetas et nous couvris d'opprobre, et tu ne marchas plus avec nos armées;
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 tu nous fis reculer devant nos ennemis, et ceux qui nous haïssent, emportèrent des dépouilles;
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 tu nous livras comme la brebis que l'on mange, et parmi les nations tu nous disséminas;
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 tu vendis ton peuple à vil prix, et pour toi il n'eut pas une grande valeur;
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 tu nous exposas aux affronts de nos voisins, aux railleries et aux insultes de nos alentours;
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 tu nous fis passer en proverbe chez les nations, exciter des hochements de tête parmi les peuples.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 Toujours ma honte est devant mes yeux, et la confusion de ma face me couvre,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 à la voix de celui qui m'insulte et m'outrage, à l'aspect de l'ennemi et de l'homme hostile.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 Tout cela nous est arrivé, et pourtant nous ne t'avions pas oublié, nous n'avions pas violé ton alliance,
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 notre cœur ne s'était point retiré de toi, et nos pas n'avaient pas dévié de tes voies,
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 pour que tu nous écrases dans le pays des chacals, et que tu nous enveloppes d'une ombre de mort.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 Si nous avions oublié le nom de notre Dieu, et tendu nos mains vers un dieu étranger, est-ce que Dieu ne le pénétrerait pas,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 lui qui connaît les secrets de nos cœurs?
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Mais non, pour toi nous sommes tués tous les jours, et regardés comme des brebis à égorger.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Veille! pourquoi dors-tu, Seigneur? Réveille-toi! ne nous rejette pas à jamais!
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Pourquoi cacher ta face, oublier notre misère et notre oppression?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 Car jusqu'à la poussière notre âme est abattue, et notre corps à la terre est attaché.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Lève-toi! à notre secours! et sauve-nous pour l'amour de ta grâce.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
