Psaumes 12

1 Au maître chantre. En octave. Cantique de David. Sois-nous en aide, Éternel! car les bons diminuent, et les fidèles sont perdus parmi les enfants des hommes.

Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

2 On se tient l'un à l'autre le langage du mensonge; la flatterie est sur les lèvres, le cœur double dans les discours.

Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

3 Que l'Éternel détruise les lèvres qui flattent, et la langue qui parle avec forfanterie,

Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

4 ceux qui disent: « Notre langue nous donne la puissance! Nous avons la parole, qui sera maître de nous? »

A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

5 Pour le pauvre opprimé, et l'indigent qui soupire, à cette heure je me lève, dit l'Éternel, et je leur donnerai le secours auquel ils aspirent.

A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

6 Les paroles de l'Éternel sont pures, comme l'argent qu'au creuset l'on dégage de terre, et purifie sept fois.

Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

7 Toi-même, ô Éternel, tu les garderas, tu les protégeras contre cette race à jamais.

Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.

8 Que partout les impies se promènent, comme quand la tempête se lève sur les hommes!

Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.