Proverbes 5
1 Mon fils, fais attention à ma sagesse, et prête l'oreille à ma prudence,
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 pour garder les bonnes pensées, et conserver le jugement sur tes lèvres,
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Car les lèvres de l'étrangère distillent du miel, et son palais est plus onctueux que l'huile;
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 mais sa fin est plus amère que l'absinthe, elle est aiguë comme l'épée à deux tranchants.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Pour que tu ne prennes point garde au chemin de la vie, ses voies s'égarent, et tu ne le sais pas.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Et maintenant, mes fils, écoutez-moi, et ne vous écartez pas des paroles de ma bouche.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Prends ta route loin d'elle, et ne t'approche pas de la porte de sa maison,
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 pour que tu ne livres pas à d'autres la fleur de tes jours, ni tes années à l'homme cruel;
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 pour que des étrangers ne se rassasient pas de ton bien, et que le fruit de ton labeur n'aille pas en maison étrangère;
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 pour que tu n'aies pas à gémir sur ta fin, quand ta chair et ton corps auront dépéri,
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 disant: Comment ai-je pu haïr la discipline? comment mon cœur a-t-il repoussé la correction?
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 et n'écoutai-je point la voix de mes maîtres, et ne prêtai-je point l'oreille à mes instituteurs?
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Peu s'en faut que je ne sois tombé dans tous les maux au milieu du peuple et de l'assemblée.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Bois l'eau de ta citerne, et celle qui coule de ta fontaine:
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 sinon tes sources se répandront au dehors, et comme des ruisseaux couleront sur les places;
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 ils seront pour toi seul, et non pour des étrangers en même temps que pour toi.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Que ta source soit bénie, et fais ton bonheur de la femme de ta jeunesse,
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 biche aimable, gazelle gracieuse: que son sein t'enivre toujours, et de son amour sois constamment épris!
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Et pourquoi t'éprendrais-tu, mon fils, d'une étrangère, et embrasserais-tu le sein d'une inconnue?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Car les voies de l'homme sont découvertes devant Dieu, et Il observe tous ses sentiers.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 L'impie se prend dans ses propres péchés, et il est retenu par les lacs de son iniquité.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Il mourra faute de discipline, et sa grande folie lui donnera le vertige.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
