Lamentations 3
1 Je suis l'homme qui a senti le malheur sous la verge de sa colère.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 Il m'a poussé, engagé dans les ténèbres, et non dans la lumière.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Oui, tous les jours Il revient à la charge, et tourne sa a main contre moi.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 Il a usé ma chair et ma peau, Il a brisé mes os.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 Il m'a cerné, et m'a enveloppé d'amertume et de malaise.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 Il m'a fait entrer dans les lieux sombres, comme ceux qui dès longtemps sont morts.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 Il m'a parqué, pour que je n'aie point d'issue, Il a fait peser sur moi les fers.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Que je crie, que j'appelle du secours, Il ne donne pas accès à ma prière.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Il a muré mes voies de pierres massives, et ruiné mes sentiers.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 Il est pour moi l'ourse qui se tient aux aguets, le lion posté en embuscade.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 Il a fait dévier mes voies, et Il m'a déchiré, Il m'a ravagé.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 Il a bandé son arc, et m'a placé comme un but à ses traits.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 Il a percé mes reins des flèches de son carquois.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 Je suis la risée de tout mon peuple, et leur chanson tout le long du jour.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 Il m'a rassasié d'amertume, Il m'a abreuvé d'absinthe.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 Il a broyé mes dents avec le caillou, Il m'a plongé dans la cendre.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 Tu as fait déchoir mon âme du salut, j'ai oublié le bonheur,
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 et je dis: C'en est fait de la confiance et de l'espérance que j'avais dans l'Éternel.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Souviens-toi de ma misère et de mon tourment, des herbes amères et vénéneuses!
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 A ces souvenirs, mon âme s'abat au dedans de moi.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 Voici ce dont je pénètre mon cœur, et par là je garderai l'espérance:
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 « C'est à la grâce de l'Éternel que [nous devons] de n'être pas anéantis; car ses miséricordes ne s'épuisent pas;
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 elles sont tous les jours nouvelles, ta fidélité est immense. »
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 L'Éternel est mon lot, ainsi parle mon âme; aussi j'espère en Lui.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 L'Éternel est plein de bonté pour ceux qui l'attendent, pour l'âme qui le cherche.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 Il est bon d'attendre avec calme le secours de l'Éternel.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Il est bon à l'homme de porter le joug dès sa jeunesse;
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 de s'asseoir solitaire et silencieux, quand Il lui impose un fardeau,
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 de baiser de sa bouche la poussière [en disant: ] Peut-être y a-t-il de l'espoir!
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 de présenter la joue à qui veut le frapper, de se laisser abreuver d'outrages.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 Car le Seigneur ne rejette pas pour jamais;
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 car s'il afflige, Il prend pitié dans sa grande miséricorde;
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 car ce n'est pas volontiers qu'il humilie et afflige les enfants des hommes.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 Quand on foule aux pieds tous les captifs de la terre,
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 quand on prévarique dans le jugement d'un homme la face du Très-Haut;
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 quand on fait tort à un humain dans sa cause, le Seigneur ne le voit-Il pas?
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 A la parole de qui une chose paraît-elle, sans l'ordre du Seigneur?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Le malheur et le bonheur ne viennent-ils pas de la bouche du Très-Haut?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Pourquoi l'homme accuse-t-il la vie? que chacun s'en prenne à ses propres péchés!
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Examinons nos voies et les sondons, et retournons à l'Éternel!
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Élevons nos cœurs en même temps que nos mains vers Dieu qui est dans le ciel.
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 Nous avons péché, et nous fûmes rebelles; tu ne pardonnas pas.
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 Irrité, tu te cachas, et tu nous poursuivis, tu massacras, et tu fus impitoyable.
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 Tu t'enveloppas dans la nue pour être inaccessible à notre prière.
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Tu nous as mis comme des balayures et un opprobre au milieu des nations.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 Tous nos ennemis ouvrent contre nous une large bouche.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Nous avons eu pour nous la terreur et la fosse, le ravage et la ruine.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Des torrents d'eau tombent de mes yeux à cause de la ruine de la fille de mon peuple.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Mes yeux ruissellent sans trêve ni relâche,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 jusqu'à ce que des Cieux l'Éternel regarde et voie;
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 mes yeux me font souffrir à cause de toutes les filles de ma cité.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Ceux qui me sont gratuitement hostiles, m'ont donné la chasse comme à l'oiseau;
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 ils ont voulu m'arracher la vie dans la fosse, et ils m'ont lapidé;
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 les eaux m'ont submergé jusqu'au-dessus de la tête; je disais: C'en est fait de moi!
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 J'invoquai ton nom, Éternel, du fond de la fosse;
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 tu entendis ma voix: ne dérobe pas ton oreille à mes cris, afin de me délivrer!
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Tu t'approches, quand je t'implore, tu m'as dit: Sois sans peur!
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Seigneur, tu soutiens ma querelle, tu rachètes ma vie.
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 Tu vois, Éternel, le tort qu'on me fait: sois juge de ma cause!
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Tu vois toutes leurs vengeances, tous les plans qu'ils forment contre moi.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 Tu entends leurs outrages, Éternel, et les plans qu'ils forment contre moi,
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 les propos de mes adversaires, et les pensées qu'ils nourrissent contre moi tout le jour.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Suis-les, quand ils sont assis, et quand ils se lèvent! je suis leur chanson.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Paie-leur, Éternel, un salaire conforme aux actes de leurs mains.
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Donne-leur l'endurcissement du cœur: que ta malédiction soit pour eux!
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Poursuis-les dans la colère, et fais-les disparaître de dessous les Cieux de l'Éternel!
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
