Job 7
1 L'homme ne fait-il pas sur la terre le service d'un soldat, et ses jours ne sont-ils pas comme les jours d'un mercenaire?
Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
2 Comme l'esclave soupire après l'ombre, et comme un journalier attend son salaire,
Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
3 ainsi j'eus pour mon lot des mois de douleur, et des nuits de tourment ont été mon partage.
úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
4 Couché, je dis: Quand me lèverai-je? la nuit finira-t-elle? et je m'excède d'agitations jusqu'à l'aube du jour.
Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
5 Mon corps se couvre de vers et d'une croûte terreuse, ma peau se roidit, et de nouveau suppure.
Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
6 Mes jours fuient plus prompts que la navette, ils se consument, et je suis sans espoir.
Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
7 Souviens-Toi que ma vie est un souffle! Mes yeux ne reverront plus de bonheur;
Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
8 l'œil de celui qui me voit, ne m'apercevra plus; Tes yeux me chercheront, et je ne serai plus.
nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
Felhő elenyészett és eltűnt: úgy ki alvilágba száll, nem jöhet fel, (Sheol h7585)
10 il ne rentre plus dans sa maison, et ses lieux ne le reconnaissent plus.
nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
11 Aussi ne mettrai-je pas un frein à ma bouche, mais je parlerai dans l'angoisse de mon cœur, et me plaindrai dans l'amertume de mon âme.
Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
12 Suis-je une mer? suis-je un dragon, que contre moi Tu mettes une barrière?
Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
13 Quand je dis: Mon lit me soulagera, ma couche portera une partie de ma peine!
Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
14 alors tu m'effraies par des songes, et par des visions tu m'épouvantes.
akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
15 Aussi je préférerais suffoquer, mourir, à conserver ma chair.
Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
16 Je dédaigne la vie! je ne vivrai pas toujours!… Suspends tes coups, car mes jours sont un souffle!
Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
17 Qu'est-ce que l'homme, pour que tu l'honores, pour que tu prennes garde à lui,
Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
18 que tu t'occupes de lui chaque matin, et l'éprouves à tous les instants?
és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
19 Jusques à quand les yeux ne me quitteront-ils pas, ne me laisseras-tu pas le temps d'avaler ma salive?
Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
20 Si j'ai péché, qu'ai-je pu te faire, observateur des hommes? Pourquoi me fais-tu le but de tes coups, tellement que je suis à moi-même un fardeau?
Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
21 Et que ne pardonnes-tu ma faute, et ne passes-tu mon péché? car bientôt je dormirai dans la poudre, et tu me chercheras, et je ne serai plus.
S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.
