Job 29
1 Et Job continuant à parler en discours relevés, dit:
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2 O! qui me rendra les mois de jadis, et les jours, où Dieu me gardait,
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3 où, sa lampe brillant au-dessus de ma tête, à sa clarté je perçais les ténèbres;
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4 où j'étais au temps de mon automne; quand Dieu avec sa cour veillait sur ma tente;
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 quand le Tout-puissant était encore avec moi, qu'autour de moi j'avais mes enfants;
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6 quand mes pieds baignaient dans le lait, et que le rocher me versait des ruisseaux d'huile;
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 quand je me rendais à la Porte dans la ville, et que je mettais mon siège dans la Place?
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 A mon aspect les jeunes se tiraient en arrière, et les vieux se levaient, et demeuraient debout;
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9 les princes s'arrêtaient en parlant, et mettaient leur main sur leur bouche;
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 la voix des nobles restait muette, et leur langue, collée à leur palais.
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 Car, sur ma renommée, on me disait heureux, et à ma vue, on me donnait des éloges.
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12 C'est que je sauvais le pauvre gémissant, et l'orphelin qui était sans aide;
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 l'homme qui périssait, avait à me bénir, et je mettais la joie dans le cœur de la veuve;
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 je prenais la justice pour mon vêtement, et elle me prenait pour son vêtement; mon équité m'était comme un manteau et un turban;
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 je servais d'œil à l'aveugle, et de pieds au boiteux;
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 j'étais un père pour le pauvre, et je connaissais de la cause de l'inconnu,
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 et je brisais la mâchoire du méchant, et d'entre ses dents lui arrachais sa proie.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 Aussi je me disais: Je mourrai avec mon aire, et comme le Phénix, je prolongerai mes jours;
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 ma racine sera exposée aux eaux, et la rosée passera la nuit sur mes branches;
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 ma gloire me restera toujours jeune, et mon arc en ma main prendra force nouvelle.
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21 Ils m'écoutaient avec attente, et à mon avis ils se taisaient;
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 après moi ils ne prenaient plus la parole, et sur eux mon discours s'épanchait.
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23 Ils m'attendaient, comme on attend la rosée, et leur bouche s'ouvrait, comme pour recevoir une pluie du printemps.
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 Je leur souriais, quand ils perdaient courage; et ils ne pouvaient m'ôter la sérénité de mon front.
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 Si je prenais mon chemin vers eux, j'y avais la place d'un chef, et j'étais assis comme un roi, au milieu de la foule, comme un consolateur, parmi les affligés.
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
