Job 14
1 L'homme né de la femme est borné dans ses jours, et rassasié d'alarmes.
Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
2 Comme la fleur il pousse, et il est tranché, il fuit comme l'ombre, et n'est point permanent.
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3 Et c'est sur lui que tu tiens tes yeux ouverts! et c'est moi que tu mènes en jugement avec toi!
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4 De la souillure fera-t-on naître un homme pur? Pas un.
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5 Si ses jours sont déterminés, si le nombre de ses mois par devers toi est marqué, si tu en fixas le terme qu'il ne franchira pas,
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
6 ne le suis plus de l'œil! pour qu'il ait du relâche, et puisse se réjouir, comme un mercenaire de sa journée!
Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7 Pour l'arbre, en effet, il est un espoir: est-il coupé, il reverdit encore, et ne cesse pas de pousser des jets;
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
8 si sa racine devient caduque en terre, et que dans la poussière sa tige se meure,
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9 au parfum des eaux il se ranime, et, comme un plant, il pousse des rameaux.
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10 Mais quand l'homme meurt, le voilà gisant! quand le mortel expire, où est-il?
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
11 L'eau s'est écoulée du lac, et la rivière tarit et se dessèche;
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12 ainsi l'homme se couche, et il ne se relève pas; jusqu'à ce qu'il n'y ait plus de ciel, on ne se réveille pas, et l'on n'est point tiré de son sommeil.
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
13 O! si dans les Enfers Tu me plongeais, me cachais, jusqu'à ce que passe ta colère, me fixant un terme pour me rendre ton souvenir! (Sheol h7585)
Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
14 Une fois mort, l'homme revivrait-il?… Je patienterais durant tous mes jours de corvée, jusqu'à ce qu'on vînt me relever:
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
15 tu appellerais, et je te répondrais… Tu languirais après l'ouvrage de tes mains!
Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16 Mais maintenant tu comptes mes pas! N'es-tu pas aux aguets de mon péché?
De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
17 L'acte de mon crime dans le sac est scellé, et tu imagines encore, pour ajouter à ma faute!
Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
18 Mais enfin la montagne éboulée gît anéantie, et le rocher se mine détaché de sa place:
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
19 les pierres sont creusées par les eaux, dont les flots emportent la poudre de la terre. Ainsi tu as détruit l'espérance du mortel;
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20 incessamment tu l'assailles, et il s'en va; tu altères son visage, et le pousses dehors:
Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
21 ses fils sont honorés, et il n'en sait rien; ils sont dans la bassesse, et il l'ignore;
Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22 sa chair ne ressent que sa propre douleur, et son âme pour lui seul s'attriste.
Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
