Job 10
1 Ma vie donne à mon cœur du dégoût: je veux me soulager, donner cours à mes plaintes, et parler dans l'amertume de mon âme.
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2 Je dis à Dieu: Ne me condamne pas! Déclare-moi sur quoi tu me prends à partie!
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 Est-ce un bonheur pour toi de me maltraiter, de rejeter l'ouvrage de tes mains, et de prêter la lumière aux complots des impies?
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 As-tu des yeux de chair? vois-tu, comme voient les mortels?
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 Tes jours sont-ils comme les jours des mortels. et tes années, comme celles des humains,
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 que tu fais une enquête de ma faute, et une perquisition de mon péché,
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 sachant bien que je ne suis pas coupable, et que nul ne peut sauver de ta main?
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 Tes mains m'ont façonné, m'ont fait, en entier; et tu veux me détruire!
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Ah! souviens-toi que tu m'as modelé comme l'argile! et dans la poudre tu veux me faire rentrer!
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 Ne m'as-tu pas versé comme du lait? comme le caillé ne m'as-tu pas fait prendre?
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 De peau et de chair tu m'as revêtu, d'os et de nerfs tu m'as tissé,
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 tu m'as donné la vie et la grâce, tes soins ont protégé ma respiration:
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13 et tu me réservais ces maux dans ton cœur! Je sais qu'ils étaient dans ta pensée.
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 Au cas que je péchasse, tu voulais m'épier, et ne point m'absoudre de ma faute.
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 Suis-je coupable? malheur à moi! innocent? je n'ose lever la tête, rassasié d'opprobre, et voyant ma misère;
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 qu'elle se lève, tu vas, tel qu'un lion, me donner la chasse, et renouveler sur moi tes miracles,
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 m'opposer de nouveaux témoins, redoubler ta fureur contre moi, et faire contre moi se succéder les bataillons.
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 Ah! pourquoi me tiras-tu du sein de ma mère? Je serais expiré, et aucun œil ne m'eût vu;
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 je serais comme n'ayant pas été; du ventre au tombeau j'aurais été porté.
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20 Qu'ai-je, sinon quelques jours? Qu'Il cesse! se retire de moi, pour que je me rassérène un peu,
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 avant que je m'en aille, pour ne plus revenir, dans la région des ténèbres et de l'ombre de mort,
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 région sombre comme la nuit, d'ombre de mort et de désordre, où la clarté ressemble aux ténèbres!
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
