Psaumes 74
1 Maskil (cantique) d'Asaph. Pourquoi, ô Dieu, nous rejettes-tu à jamais, et ta colère fume-t-elle contre le troupeau de ta pâture?
Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
2 Souviens-toi de ton assemblée, que tu t'es acquise jadis, que tu as rachetée pour être la tribu de ton héritage; souviens-toi de cette montagne de Sion, où tu as fait ta demeure.
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
3 Porte tes pas vers ces ruines perpétuelles: l'ennemi a tout détruit dans le lieu saint.
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4 Tes ennemis ont rugi au milieu de tes parvis; ils y ont mis pour signes leurs signes.
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
5 Ils s'y font voir comme des gens élevant les haches dans l'épaisseur d'un bois.
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6 Et déjà ils en brisent toutes les sculptures, avec des cognées et des marteaux.
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
7 Ils ont mis en feu ton sanctuaire; ils ont jeté à terre, profané la demeure de ton nom.
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
8 Ils ont dit en leur cœur: Détruisons-les tous! Ils ont brûlé toutes les synagogues de Dieu dans le pays.
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9 Nous ne voyons plus nos signes; il n'y a plus de prophète, ni personne avec nous qui sache jusques à quand.
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
10 Jusques à quand, ô Dieu, l'adversaire outragera-t-il, l'ennemi méprisera-t-il sans cesse ton nom?
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11 Pourquoi retires-tu ta main et ta droite? Tire-la de ton sein, et détruis!
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
12 Mais Dieu est mon Roi de tout temps, lui qui opère des délivrances au milieu de la terre.
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13 C'est toi qui fendis la mer par ta puissance, qui brisas les têtes des dragons sur les eaux.
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14 C'est toi qui écrasas les têtes du Léviathan, qui le donnas en pâture au peuple du désert.
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15 C'est toi qui fis jaillir des sources et des ruisseaux; toi qui mis à sec les fleuves intarissables.
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16 A toi est le jour, à toi aussi est la nuit; tu as créé la lumière et le soleil.
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17 C'est toi qui as posé toutes les limites de la terre; l'été et l'hiver, c'est toi qui les as formés.
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18 Souviens-toi que l'ennemi outrage, ô Éternel! qu'un peuple insensé méprise ton nom!
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19 N'abandonne pas aux bêtes la vie de ta tourterelle; n'oublie pas pour toujours la troupe de tes affligés.
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
20 Regarde à ton alliance; car les lieux ténébreux de la terre sont pleins de repaires de violence.
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21 Que l'opprimé ne retourne pas confus; que l'affligé et le pauvre louent ton nom!
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
22 Lève-toi, ô Dieu, défends ta cause! Souviens-toi de l'opprobre qui t'est fait tous les jours par l'insensé.
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23 N'oublie pas les cris de tes adversaires, le bruit toujours grandissant de ceux qui s'élèvent contre toi!
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
