Psaumes 44
1 O Dieu! nous avons entendu de nos oreilles, nos pères nous ont raconté l'œuvre que tu as faite en leur temps, aux jours d'autrefois.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Par ta main tu as chassé les nations et tu as établi nos pères; tu as brisé les peuples pour leur faire place.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 Car ce n'est pas par leur épée qu'ils ont conquis le pays, et ce n'est pas leur bras qui les a sauvés; c'est ta droite, et ton bras, et la lumière de ta face, car tu les aimais.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 C'est toi, ô Dieu! qui es mon Roi; ordonne la délivrance de Jacob.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Par toi nous frapperons nos ennemis; par ton nom nous foulerons ceux qui s'élèvent contre nous.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 Car je ne me confie pas en mon arc; ce n'est pas mon épée qui me sauvera.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 C'est toi qui nous as sauvés de nos ennemis, et qui as rendu confus ceux qui nous haïssent.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 C'est en Dieu que nous nous glorifions chaque jour; nous célébrerons ton nom à jamais. (Sélah, pause)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 Cependant tu nous as rejetés et couverts d'opprobre, et tu ne sors plus avec nos armées.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Tu nous fais reculer devant l'ennemi, et ceux qui nous haïssent ont pris leur butin.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Tu nous livres comme des brebis qu'on mange; tu nous as dispersés parmi les nations.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Tu vends ton peuple pour rien, et tu les mets à vil prix.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Tu fais de nous l'opprobre de nos voisins, la risée et le jouet de nos alentours.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Tu fais de nous la fable des nations; en nous voyant, les peuples hochent la tête.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 Mon ignominie est toujours devant moi, et la confusion couvre mon visage,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 A la voix de celui qui insulte et qui outrage, à la vue de l'ennemi et du vindicatif.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 Tout cela nous est arrivé; et cependant nous ne t'avons pas oublié, nous n'avons pas forfait à ton alliance.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Notre cœur ne s'est point retiré en arrière; nos pas ne se sont point écartés de ton sentier,
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 Quand tu nous as foulés parmi les chacals et couverts de l'ombre de la mort.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 Si nous eussions oublié le nom de notre Dieu, si nous eussions étendu nos mains vers un dieu étranger,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 Dieu n'en aurait-il pas fait enquête, lui qui connaît les secrets du cœur?
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Mais, à cause de toi, nous sommes mis à mort tous les jours, et regardés comme des brebis destinées à la boucherie.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Lève-toi! Pourquoi dors-tu, Seigneur? Réveille-toi, ne nous rejette pas à toujours!
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Pourquoi caches-tu ta face? Pourquoi oublies-tu notre misère et notre oppression?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 Car notre âme est abattue jusque dans la poussière; notre ventre est attaché à la terre.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Lève-toi, viens à notre aide, et rachète-nous à cause de ta bonté!
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
