Psaumes 141
1 Psaume de David. Éternel, je t'invoque; hâte-toi de venir à moi; prête l'oreille à ma voix, quand je crie à toi!
Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
2 Que ma prière vienne devant toi comme le parfum, et l'élévation de mes mains comme l'oblation du soir!
Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.
3 Éternel, mets une garde à ma bouche; garde l'entrée de mes lèvres.
Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
4 N'incline point mon cœur à des choses mauvaises, pour commettre de méchantes actions par malice, avec les ouvriers d'iniquité, et que je ne goûte pas de leurs délices!
Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
5 Que le juste me frappe, ce me sera une faveur; qu'il me reprenne, ce sera de l'huile sur ma tête; elle ne se détournera pas, car encore je prierai pour lui dans ses calamités.
Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
6 Que leurs chefs soient précipités le long des rochers, alors on écoutera mes paroles; car elles sont agréables.
Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
7 Comme lorsqu'on laboure et qu'on fend la terre, nos os sont épars à l'entrée du Sépulcre. (Sheol h7585)
Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában. (Sheol h7585)
8 Mais c'est vers toi, ô Éternel, Seigneur, que se tournent mes yeux; je me retire vers toi, n'abandonne point mon âme!
De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
9 Garde-moi du piège qu'ils m'ont tendu, et des embûches des ouvriers d'iniquité!
Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
10 Que les méchants tombent ensemble dans leurs filets, tandis que moi, j'échapperai!
Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
