Jonas 3
1 Puis la parole de l'Éternel fut adressée à Jonas une seconde fois, en ces mots:
És lett az Örökkévaló igéje Jónához másodszor, mondván:
2 Lève-toi, va à Ninive, la grande ville, et publies-y le message que je t'ordonne.
Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd neki a hirdetést, melyet majd elmondok neked.
3 Jonas se leva donc et alla à Ninive, suivant l'ordre de l'Éternel. Or Ninive était une grande ville devant Dieu, de trois journées de marche.
Fölkelt Jóna és elment Ninivébe, az Örökkévaló igéje szerint. Ninivé pedig nagy város volt Isten előtt, három napnyi járás.
4 Et Jonas commença de pénétrer dans la ville le chemin d'une journée; il criait et disait: Encore quarante jours, et Ninive sera détruite!
S kezdett Jóna bemenni a városba, egy napnyi járást; és hirdetett és mondta: Még negyven nap, és Ninivé feldúlatik!
5 Et les gens de Ninive crurent à Dieu; ils publièrent un jeûne et se revêtirent de sacs, depuis les plus grands d'entre eux jusqu'aux plus petits.
És hittek Ninivé emberei Istenben, és hirdettek böjtöt, és zsákokat öltöttek nagyjától aprajáig.
6 La chose parvint au roi de Ninive; il se leva de son trône, ôta de dessus lui son manteau, se couvrit d'un sac, et s'assit sur la cendre.
Eljutott a dolog Ninivé királyához, fölkelt trónjáról, levette magáról köpenyét, betakarta magát zsákkal és a hamuba ült.
7 Puis il fit proclamer et dire dans Ninive, par décret du roi et de ses grands: “Que les hommes et les bêtes, le gros et le menu bétail, ne goûtent de rien; qu'ils ne paissent point, et ne boivent point d'eau.
És kikiáltatta Ninivében és mondta: A királynak és nagyjainak határozatából mondatik: az ember és a barom, a marha meg az aprójószág ne ízleljenek semmit, ne legeljenek s vizet ne igyanak;
8 Que les hommes et les bêtes soient couverts de sacs; et qu'ils crient à Dieu avec force, et que chacun se détourne de sa mauvaise voie et de l'iniquité qui est dans ses mains.
S takarják magukat zsákokkal, az ember és a barom, és szólítsák az Istent erővel és térjenek meg, kiki a gonosz útjáról, meg az erőszaktól, mely tenyereikben van!
9 Qui sait si Dieu ne reviendra pas, et ne se repentira pas; et s'il ne reviendra pas de l'ardeur de sa colère, en sorte que nous ne périssions point? “
Ki tudja, hátha fordul és meggondolja az Isten, és megtér föllobbant haragjától, hogy ne vesszünk el.
10 Or Dieu vit ce qu'ils faisaient, comment ils se détournaient de leur mauvaise voie; et Dieu se repentit du mal qu'il avait parlé de leur faire, et il ne le fit point.
Látta az Isten tetteiket, hogy megtértek gonosz útjokról és meggondolta az Isten a veszedelmet, melyet szándékozott tenni velök, és nem tette.
