Job 9
1 Et Job prit la parole, et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Certainement, je sais qu'il en est ainsi; et comment l'homme serait-il juste devant Dieu?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 S'il veut plaider avec lui, il ne lui répondra pas une fois sur mille.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 Il est habile en son intelligence, et puissant en sa force: qui lui a résisté et s'en est bien trouvé?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 Il transporte les montagnes, et elles ne le savent pas; il les bouleverse en sa fureur;
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 Il fait trembler la terre sur sa base, et ses colonnes sont ébranlées.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 Il parle au soleil, et le soleil ne se lève pas; et il met un sceau sur les étoiles.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 Seul, il étend les cieux, et il marche sur les hauteurs de la mer.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 Il a créé la grande Ourse, l'Orion, et la Pléiade, et les régions cachées du midi.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 Il fait de grandes choses qu'on ne peut sonder, de merveilleuses choses qu'on ne peut compter.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Voici, il passe près de moi, et je ne le vois pas; il passe encore, et je ne l'aperçois pas.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 S'il ravit, qui le lui fera rendre? Qui lui dira: Que fais-tu?
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Dieu ne revient pas sur sa colère; sous lui sont abattus les plus puissants rebelles.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 Combien moins lui pourrais-je répondre, moi, et choisir mes paroles pour lui parler!
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Quand j'aurais raison, je ne lui répondrais pas; je demanderais grâce à mon juge!
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Si je le citais, et qu'il me répondît, je ne croirais pas qu'il voulût écouter ma voix,
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 Lui qui fond sur moi dans une tempête, et qui multiplie mes plaies sans motif.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 Il ne me permet point de reprendre haleine; il me rassasie d'amertume.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 S'il est question de force, il dit: “Me voilà! “S'il est question de droit: “Qui m'assigne? “
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Quand même je serais juste, ma bouche me condamnerait; je serais innocent, qu'elle me déclarerait coupable.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 Je suis innocent. Je ne me soucie pas de vivre, je ne fais aucun cas de ma vie.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 Tout se vaut! C'est pourquoi j'ai dit: Il détruit l'innocent comme l'impie.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 Quand un fléau soudain répand la mort, il se rit des épreuves des innocents.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 La terre est livrée aux mains des méchants; il couvre les yeux de ceux qui la jugent. Si ce n'est lui, qui est-ce donc
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 Mes jours ont été plus légers qu'un courrier; ils se sont enfuis, sans voir le bonheur;
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 Ils ont glissé comme des barques de roseaux, comme l'aigle qui fond sur sa proie.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 Si je dis: Je veux oublier ma plainte, quitter mon air triste, et reprendre ma sérénité,
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 Je suis effrayé de toutes mes douleurs: je sais que tu ne me jugeras pas innocent.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 Moi, je suis condamné, pourquoi me fatiguer en vain?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Quand je me laverais dans la neige, quand je purifierais mes mains dans la potasse,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 Tu me plongerais dans le fossé, et mes vêtements m'auraient en horreur.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 Car il n'est pas un homme comme moi pour que je lui réponde, pour que nous allions ensemble en justice.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 Il n'y a pas d'arbitre entre nous, qui pose sa main sur nous deux.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 Qu'il ôte sa verge de dessus moi, et que ses terreurs ne me troublent plus!
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Alors je lui parlerai sans crainte; car, dans l'état où je me trouve, je ne suis plus à moi.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
