Job 6
1 Et Job prit la parole, et dit:
Jób pedig felele, és monda:
2 Oh! si l'on pesait ma douleur, et si l'on mettait en même temps mes calamités dans la balance!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Elles seraient plus pesantes que le sable des mers! Voilà pourquoi mes paroles sont outrées.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Car les flèches du Tout-Puissant sont sur moi: mon âme en boit le venin. Les terreurs de Dieu se rangent en bataille contre moi.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 L'onagre brait-il auprès de l'herbe? Et le bœuf mugit-il auprès de son fourrage?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Mange-t-on sans sel ce qui est fade? Trouve-t-on du goût dans un blanc d'œuf?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Ce que mon âme refusait de toucher, est comme devenu ma dégoûtante nourriture.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Oh! puisse mon vœu s'accomplir et Dieu me donner ce que j'attends!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 Qu'il plaise à Dieu de me réduire en poussière, qu'il laisse aller sa main pour m'achever!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Et j'aurai une consolation, et j'aurai des transports de joie au milieu des tourments qu'il ne m'épargne pas: c'est que je n'ai pas renié les paroles du Saint.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Quelle est ma force pour que j'espère, et quelle est ma fin pour que je prenne patience?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Ma force est-elle la force des pierres? Ma chair est-elle d'airain?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Ne suis-je pas sans secours, et toute ressource ne m'est-elle pas ôtée?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 Le malheureux a droit à la pitié de son ami, eût-il abandonné la crainte du Tout-Puissant.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Mes amis m'ont trompé comme un torrent, comme le lit des torrents qui passent;
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Ils sont troublés par les glaçons, la neige s'y engloutit;
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 Mais, au temps de la sécheresse, ils tarissent, et, dans les chaleurs, ils disparaissent de leur place.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Les caravanes se détournent de leur route; elles montent dans le désert et se perdent.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Les caravanes de Théma y comptaient; les voyageurs de Shéba s'y attendaient.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Ils sont honteux d'avoir eu cette confiance: ils arrivent sur les lieux, et restent confondus.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 C'est ainsi que vous me manquez à présent; vous voyez une chose terrible, et vous en avez horreur!
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Mais vous ai-je dit: “Donnez-moi quelque chose, et, de vos biens, faites des présents en ma faveur;
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Délivrez-moi de la main de l'ennemi, et rachetez-moi de la main des violents? “
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Instruisez-moi, et je me tairai. Faites-moi comprendre en quoi j'ai erré.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Oh! que les paroles droites ont de force! Mais que veut censurer votre censure?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Sont-ce des mots que vous voulez censurer? Mais il faut laisser au vent les paroles d'un homme au désespoir.
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Vraiment, vous joueriez au sort un orphelin, et vous vendriez votre ami!
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Mais, à présent, veuillez jeter les yeux sur moi, et voyez si je vous mens en face!
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Revenez donc, et soyez sans injustice! Revenez, et que mon bon droit paraisse!
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Y a-t-il de l'injustice dans ma langue? Et mon palais ne sait-il pas discerner le mal?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
