Job 39
1 Sais-tu le temps où les chamois mettent bas? As-tu observé quand les biches faonnent?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 As-tu compté les mois de leur portée, et sais-tu le temps où elles mettent bas?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 Elles se courbent, elles font sortir leurs petits, et se délivrent de leurs douleurs;
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Leurs petits se fortifient, ils croissent en plein air, ils s'en vont et ne reviennent plus vers elles.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Qui a lâché l'onagre en liberté, et qui a délié les liens de cet animal farouche,
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 A qui j'ai donné la steppe pour demeure, et la terre salée pour habitation?
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 Il se rit du bruit de la ville; il n'entend pas les clameurs de l'ânier.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 Il parcourt les montagnes qui sont ses pâturages, il cherche partout de la verdure.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Le buffle veut-il te servir? Passe-t-il la nuit auprès de ta crèche?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Attaches-tu le buffle par la corde au sillon? Herse-t-il tes champs en te suivant?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Te fies-tu à lui parce que sa force est grande, et lui abandonnes-tu ton travail?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Comptes-tu sur lui pour rentrer ton grain, et pour l'amasser sur ton aire?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 L'aile de l'autruche s'agite joyeusement; est-ce l'aile et la plume de la cigogne?
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 Non, car elle abandonne ses œufs à terre, elle les fait couver sur la poussière;
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 Elle oublie qu'un pied peut les fouler, une bête des champs les écraser.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 Elle est dure envers ses petits, comme s'ils n'étaient pas siens. Son travail est vain, elle ne s'en inquiète pas.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Car Dieu l'a privée de sagesse, et ne lui a point départi d'intelligence.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 Quand elle se lève, et bat des ailes, elle se moque du cheval et de son cavalier.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 As-tu donné au cheval sa vigueur? As-tu revêtu son cou de la crinière frémissante?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Le fais-tu bondir comme la sauterelle? Son fier hennissement donne la terreur.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 De son pied il creuse la terre; il se réjouit en sa force; il va à la rencontre de l'homme armé;
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 Il se rit de la crainte, il n'a peur de rien; il ne recule point devant l'épée.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 Sur lui retentit le carquois, la lance étincelante et le javelot.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 Bondissant et frémissant, il dévore l'espace; il ne peut se contenir dès que la trompette sonne;
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 Dès qu'il entend la trompette, il hennit; il sent de loin la bataille, la voix tonnante des chefs et les clameurs des guerriers.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Est-ce par ta sagesse que l'épervier prend son vol, et déploie ses ailes vers le Midi?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Est-ce sur ton ordre que l'aigle s'élève, et qu'il place son aire sur les hauteurs?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 Il habite sur les rochers, il se tient sur la dent des rochers, sur les lieux inaccessibles.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 De là, il découvre sa proie; ses yeux la voient de loin.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Ses petits sucent le sang, et partout où il y a des corps morts, il s'y trouve.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
