Job 33
1 Mais toi, ô Job, écoute mes discours, et prête l'oreille à toutes mes paroles.
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Voici, j'ouvre la bouche, ma langue parle en mon palais.
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 Mes paroles exprimeront la droiture de mon cœur; mes lèvres diront franchement ce que je sais.
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 C'est l'Esprit de Dieu qui m'a fait; c'est le souffle du Tout-Puissant qui m'a donné la vie.
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 Si tu le peux, réponds-moi; résiste-moi en face, et tiens-toi bien.
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6 Voici, je suis ton égal devant Dieu; j'ai été tiré de la boue, moi aussi.
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 Voici, ma terreur ne te troublera point, et ma majesté ne pèsera pas sur toi.
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 Vraiment, tu as dit à mes oreilles, et j'ai entendu le son de tes paroles:
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 Je suis pur, sans péché; je suis net, et il n'y a point d'iniquité en moi.
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10 Voici, Dieu me cherche querelle, il me tient pour son ennemi;
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 Il met mes pieds dans les ceps, il surveille tous mes mouvements.
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12 Voici, en cela, tu n'as pas été juste, te répondrai-je; car Dieu est plus grand que l'homme.
Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13 Pourquoi as-tu plaidé contre lui? Il ne rend pas compte de ce qu'il fait.
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 Dieu parle cependant une fois, deux fois, mais on n'y prend pas garde;
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 En songe, par des visions nocturnes, quand le sommeil tombe sur les humains, pendant qu'ils dorment sur leur couche;
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 Alors il ouvre l'oreille de l'homme, et il met le sceau sur ses réprimandes,
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 Afin de détourner l'homme de son œuvre, et d'éloigner de lui l'orgueil,
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18 Afin de préserver son âme de la fosse, et sa vie de l'épée.
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 L'homme est aussi châtié par des douleurs, sur son lit, par l'agitation continuelle de ses os.
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 Alors sa vie prend en horreur le pain, et son âme les mets les plus désirés.
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21 Sa chair se consume et disparaît; ses os qu'on ne voyait pas, sont mis à nu.
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 Son âme approche de la fosse, et sa vie de ceux qui font mourir.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 S'il y a pour cet homme quelque ange médiateur, un entre mille, pour lui faire connaître ce qu'il doit faire,
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 Alors Dieu prend pitié de lui, et dit: “Rachète-le; qu'il ne descende pas dans la fosse; j'ai trouvé une rançon! “
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 Sa chair prend plus de fraîcheur que dans son enfance; il revient aux jours de sa jeunesse.
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 Il supplie Dieu, et Dieu lui est favorable. Il lui fait contempler avec joie sa face, et il lui rend sa justice.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27 Il chante au milieu des hommes, et il dit: “J'avais péché, j'avais violé la justice, et ma peine n'a pas égalé ma faute.
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 Il a racheté mon âme, afin qu'elle ne passât point dans la fosse, et ma vie voit encore la lumière! “
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 Voilà ce que Dieu fait deux, trois fois, envers l'homme,
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 Pour ramener son âme de la fosse, pour qu'elle soit éclairée de la lumière des vivants.
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 Sois attentif, Job, écoute-moi! Tais-toi, et je parlerai.
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 Si tu as quelque chose à dire, réponds-moi; parle, car je désire te justifier.
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 Sinon, écoute-moi; tais-toi, et je t'enseignerai la sagesse.
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
