Job 29
1 Job continua son discours sentencieux, et dit:
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2 Oh! que ne suis-je comme aux mois d'autrefois, comme au jour où Dieu me gardait,
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3 Quand son flambeau luisait sur ma tête, quand je marchais à sa lumière dans les ténèbres;
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4 Comme aux jours de mon automne, quand l'amitié de Dieu veillait sur ma tente;
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 Quand le Tout-Puissant était encore avec moi, et que mes jeunes gens m'entouraient;
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6 Quand je lavais mes pieds dans le lait, et que le rocher se fondait près de moi en torrent d'huile!
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 Quand je sortais pour me rendre à la porte de la ville, et que je me faisais préparer un siège dans la place publique,
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 Les jeunes gens, me voyant, se retiraient; les vieillards se levaient et se tenaient debout.
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9 Des princes s'arrêtaient de parler, et mettaient la main sur leur bouche.
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 La voix des chefs s'éteignait, et leur langue s'attachait à leur palais.
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 Car l'oreille qui m'entendait me proclamait heureux, et l'œil qui me voyait me rendait témoignage.
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12 Car je délivrais l'affligé qui criait, et l'orphelin qui n'avait personne pour le secourir.
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 La bénédiction de celui qui s'en allait périr venait sur moi, et je faisais chanter de joie le cœur de la veuve.
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 Je me revêtais de la justice, et elle se revêtait de moi. Mon équité était mon manteau et ma tiare.
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 J'étais les yeux de l'aveugle, et les pieds du boiteux.
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 J'étais le père des pauvres, et j'étudiais à fond la cause de l'inconnu.
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 Je brisais les mâchoires de l'injuste, et j'arrachais la proie d'entre ses dents.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 Et je disais: Je mourrai avec mon nid, et je multiplierai mes jours comme le phénix.
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 Ma racine sera exposée à l'eau, et la rosée passera la nuit dans mes branches.
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 Ma gloire se renouvellera en moi, et mon arc se renforcera dans ma main.
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21 On m'écoutait, on attendait et on se taisait, jusqu'à ce que j'eusse donné mon avis.
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 Après que j'avais parlé, on ne répliquait pas, et ma parole découlait goutte à goutte sur eux.
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23 Ils m'attendaient comme la pluie, et ils ouvraient leur bouche comme pour une ondée tardive.
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 Je souriais quand ils étaient désespérés; et ils n'altéraient pas la sérénité de mon visage.
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 J'aimais à aller avec eux, et je m'asseyais à leur tête; je siégeais comme un roi au milieu de ses gardes, comme un consolateur au milieu des affligés.
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
