Job 27
1 Et Job continua son discours sentencieux, et dit:
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2 Par le Dieu qui a mis mon droit de côté, par le Tout-Puissant qui a rempli mon âme d'amertume,
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
3 Tant qu'un souffle me restera, tant que l'esprit de Dieu sera dans mes narines,
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4 Mes lèvres ne prononceront rien d'injuste, et ma langue ne dira rien de faux.
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 Loin de moi la pensée de vous donner raison! Jusqu'à mon dernier soupir, je ne me dépouillerai pas de mon intégrité.
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 J'ai maintenu ma justice, et je ne faiblirai pas; ma conscience ne me reproche aucun de mes jours.
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 Que mon ennemi soit comme le méchant, et mon adversaire comme l'injuste!
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8 Car quel sera l'espoir de l'impie, quand Dieu retranchera, quand Dieu arrachera son âme?
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9 Dieu entendra-t-il ses cris, quand la détresse viendra sur lui?
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10 Trouvera-t-il son plaisir dans le Tout-Puissant? Invoquera-t-il Dieu en tout temps?
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11 Je vous enseignerai comment Dieu agit, et je ne vous cacherai pas la pensée du Tout-Puissant.
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 Voici, vous-mêmes, vous avez tous vu ces choses, et pourquoi donc vous laissez-vous aller à ces vaines pensées
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 Voici la part que Dieu réserve au méchant, et l'héritage que les violents reçoivent du Tout-Puissant.
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14 Si ses enfants se multiplient, c'est pour l'épée; et ses rejetons ne seront pas rassasiés de pain.
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 Ses survivants seront ensevelis par la peste, et leurs veuves ne les pleureront pas.
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16 Qu'il amasse de l'argent comme la poussière, qu'il entasse des vêtements comme de la boue,
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 Il entassera, et le juste s'en revêtira, et l'innocent se partagera son argent.
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 Il se bâtit une maison comme celle de la teigne, comme la cabane du gardien des vignes.
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19 Il se couche riche, et c'est pour la dernière fois; il ouvre ses yeux, et il n'est plus;
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 Les frayeurs l'atteignent comme des eaux débordées; la tempête le ravit dans la nuit.
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 Le vent d'Orient l'emporte, et il s'en va; il l'arrache de sa place comme un tourbillon.
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22 Le Seigneur jette sur lui ses traits, et ne l'épargne pas; il fuit de toute sa force devant sa main.
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23 On bat des mains contre lui; on le chasse à coups de sifflets.
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
