Job 21
1 Et Job prit la parole, et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Écoutez attentivement mes discours, et que cela me tienne lieu de vos consolations!
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Supportez-moi, et je parlerai; et, après que j'aurai parlé, tu te moqueras.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Mais est-ce à un homme que s'adresse ma plainte? Et comment ne perdrais-je pas toute patience?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Regardez-moi, et soyez étonnés, et mettez la main sur la bouche.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Quand j'y pense, je suis éperdu, et un frisson saisit ma chair.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Pourquoi les méchants vivent-ils, vieillissent-ils, et croissent-ils en force?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Leur postérité s'établit devant eux, avec eux, et leurs rejetons sont sous leurs yeux.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Leurs maisons sont en paix, à l'abri de la crainte, et la verge de Dieu n'est pas sur eux.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Leur taureau n'est jamais impuissant, leur génisse vêle et n'avorte pas.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Ils font courir devant eux leurs enfants comme un troupeau, et leur progéniture bondit.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Ils chantent avec le tambourin et la harpe, ils s'égaient au son du hautbois,
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13 Ils passent leurs jours dans le bonheur, et ils descendent au Sépulcre en un moment. (Sheol h7585)
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Et cependant ils ont dit à Dieu: “Éloigne-toi de nous, nous ne voulons pas connaître tes voies.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Qu'est-ce que le Tout-Puissant, pour que nous le servions? Et que gagnerions-nous à le prier? “
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Voici, leur bonheur n'est-il pas en leurs mains? (Que le conseil des méchants soit loin de moi! )
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Combien de fois arrive-t-il que la lampe des méchants s'éteigne, que leur ruine vienne sur eux, que Dieu leur partage leurs lots dans sa colère,
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Qu'ils soient comme la paille au souffle du vent, et comme la balle enlevée par le tourbillon?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Vous dites: “Dieu réserve la peine à ses enfants; “mais qu'Il le punisse lui-même, afin qu'il le sente!
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Qu'il voie de ses propres yeux sa ruine, qu'il boive la colère du Tout-Puissant!
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Car, que lui importe sa maison après lui, quand le nombre de ses mois est tranché?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Enseignerait-on la science à Dieu, lui qui juge ceux qui sont élevés?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 L'un meurt au sein du bien-être, tout à son aise et en repos.
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Ses flancs sont chargés de graisse, et ses os comme abreuvés de mœlle;
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Un autre meurt dans l'amertume de son âme, n'ayant jamais goûté le bonheur:
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Ils sont couchés ensemble dans la poussière, et les vers les couvrent.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Voici, je connais vos pensées et les desseins que vous formez contre moi.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Car vous dites: Où est la maison de l'homme opulent, et où est la tente, demeure des méchants?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 N'avez-vous jamais interrogé les voyageurs, et n'avez-vous pas reconnu, par leurs témoignages,
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Qu'au jour de la calamité, le méchant est épargné, et qu'au jour des colères, il est éloigné?
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Qui lui représente en face sa conduite, et qui lui rend ce qu'il a fait?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Il est porté au tombeau, et, sur le tertre, il veille encore.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Les mottes de la vallée lui sont légères; après lui, suivent à la file tous les hommes, et devant lui, la foule est innombrable.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Comment donc me donnez-vous des consolations vaines? De vos réponses, ce qui reste, c'est la perfidie.
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
