Job 19
1 Alors Job prit la parole, et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Jusques à quand affligerez-vous mon âme, et m'accablerez-vous de paroles?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Voilà déjà dix fois que vous m'outragez: vous n'avez pas honte de me maltraiter?
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Vraiment si j'ai failli, ma faute demeure avec moi.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Si vraiment vous vous élevez contre moi, si vous me reprochez l'opprobre où je me trouve,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Sachez donc que c'est Dieu qui m'a fait tort, et qui a tendu ses filets autour de moi.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Voici, je crie à la violence, et on ne me répond pas; je crie au secours, et il n'y a point de justice!
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Il a fermé mon chemin, et je ne puis passer; il a mis des ténèbres sur mes sentiers.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Il m'a dépouillé de ma gloire; il a ôté la couronne de ma tête.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Il m'a détruit de tous côtés, et je m'en vais; il a arraché, comme un arbre, mon espérance.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Il a allumé sa colère contre moi, et il m'a tenu pour l'un de ses ennemis.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Ses troupes sont venues en-semble; elles ont dressé contre moi leurs chaussées, et se sont campées autour de ma tente.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Il a éloigné de moi mes frères, et ceux qui me connaissaient se sont écartés comme des étrangers;
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Mes proches m'ont abandonné, et mes connaissances m'ont oublié.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Les hôtes de ma maison et mes servantes m'ont traité comme un étranger; je suis devenu un inconnu pour eux.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 J'ai appelé mon serviteur, il ne m'a pas répondu; de ma propre bouche, j'ai dû le supplier.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Mon haleine est insupportable à ma femme, et ma prière aux fils de ma mère.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Les petits enfants eux-mêmes me méprisent: si je veux me lever, ils parlent contre moi.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Tous mes intimes m'ont en abomination, et ceux que j'aimais se sont tournés contre moi.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Mes os se sont attachés à ma peau et à ma chair, et je me suis échappé avec la peau de mes dents.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Ayez pitié de moi, ayez pitié de moi, vous, mes amis! Car la main de Dieu m'a frappé.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Pourquoi me persécutez-vous comme Dieu, et ne pouvez-vous vous rassasier de ma chair?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Oh! je voudrais que mes paroles fussent écrites quelque part! Je voudrais qu'elles fussent inscrites dans un livre;
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Qu'avec un burin de fer et avec du plomb, elles fussent gravées sur le roc, pour toujours!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Pour moi, je sais que mon Rédempteur est vivant, qu'à la fin il se lèvera sur la terre,
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Et qu'après cette peau qui se détruit, et hors de ma chair, je verrai Dieu;
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Moi, je le verrai, à moi propice; mes yeux le verront, et non un autre. Mes reins se consument en mon sein!
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Si vous dites: Comment le poursuivrons-nous, et trouverons-nous en lui la cause de son malheur?
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Craignez l'épée pour vous-mêmes, car la fureur est un crime digne de l'épée, afin que vous sachiez qu'il y a un jugement.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
