Job 17
1 Mon souffle se perd; mes jours s'éteignent; le tombeau m'attend!
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Certes, je suis entouré de railleurs, et mon œil veille toute la nuit au milieu de leurs insultes.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Dépose un gage, sois ma caution auprès de toi-même; car qui voudrait répondre pour moi?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Tu as fermé leur cœur à l'intelligence; c'est pourquoi tu ne les feras pas triompher.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Tel livre ses amis au pillage, dont les enfants auront les yeux consumés.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 On a fait de moi la fable des peuples, un être à qui l'on crache au visage.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Et mon œil s'est consumé de chagrin, et tous mes membres sont comme une ombre.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Les hommes droits en sont consternés, et l'innocent est irrité contre l'impie.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Le juste néanmoins persévère dans sa voie, et celui dont les mains sont pures redouble de constance.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Mais, pour vous tous, allons, recommencez! Je ne trouverai pas un sage parmi vous.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Mes jours sont passés; mes desseins, chers à mon cœur, sont renversés.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Ils changent la nuit en jour; ils disent la lumière proche, en face des ténèbres!
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 Quand je n'attends plus pour demeure que le Sépulcre, quand j'étends ma couche dans les ténèbres, (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 Quand je crie au tombeau: Tu es mon père! et aux vers: Vous êtes ma mère et ma sœur!
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Où est donc mon espérance? Et mon espérance, qui pourrait la voir?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
