Job 16
1 Et Job prit la parole, et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 J'ai souvent entendu de pareils discours; vous êtes tous des consolateurs fâcheux.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 N'y aura-t-il point de fin à ces discours en l'air? Et qu'est-ce qui te force à me répondre?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 Moi aussi, je parlerais comme vous, si vous étiez à ma place. J'accumulerais des paroles contre vous; je hocherais la tête sur vous;
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 Je vous fortifierais avec ma bouche, et le mouvement de mes lèvres vous soulagerait.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 Si je parle, ma douleur ne sera point soulagée. Si je me tais, en sera-t-elle diminuée?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Maintenant il m'a épuisé. Tu as dévasté toute ma famille,
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 Tu m'as saisi, et cela témoigne contre moi; ma maigreur s'est élevée contre moi, elle m'accuse en face.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 Sa fureur m'a déchiré, et s'est acharnée sur moi. Il a grincé des dents contre moi; mon ennemi aiguise contre moi ses yeux.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Ils ont ouvert contre moi leur bouche; ils m'ont frappé à la joue pour m'outrager; ils se réunissent tous ensemble contre moi.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Dieu m'a livré à l'impie; il m'a jeté aux mains des méchants.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 J'étais en repos, et il m'a écrasé; il m'a saisi à la gorge, et il m'a brisé. Il m'a posé en butte à ses traits.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 Ses flèches m'environnent; il me perce les reins, et ne m'épargne pas; il répand à terre mon fiel.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 Il me fait plaie sur plaie; il court sur moi comme un guerrier.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 J'ai cousu un sac sur ma peau; j'ai souillé mon front dans la poussière;
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 J'ai le visage tout enflammé, à force de pleurer, et l'ombre de la mort est sur mes paupières,
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 Quoiqu'il n'y ait point de crime dans mes mains, et que ma prière soit pure.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 O terre, ne cache point mon sang, et qu'il n'y ait aucun lieu où s'arrête mon cri!
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 A présent même, voici, j'ai mon témoin dans les cieux, et mon garant dans les hauts lieux.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Mes amis se moquent de moi: c'est vers Dieu que mon œil se tourne en pleurant,
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 Pour qu'il décide entre l'homme et Dieu, entre le fils d'Adam et son semblable.
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 Car les années qui me sont comptées s'en vont, et j'entre dans un chemin d'où je ne reviendrai pas!
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
