Job 14
1 L'homme né de femme a la vie courte, et est rassasié de trouble.
Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
2 Comme une fleur, il éclot, et on le coupe; il fuit comme une ombre, et ne subsiste point.
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3 Et c'est sur cet être que tu ouvres les yeux, et c'est moi que tu conduis en justice avec toi!
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4 Qui peut tirer la pureté de la souillure? Personne.
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5 Si ses jours sont déterminés, si le nombre de ses mois est fixé par-devers toi, si tu lui as prescrit des limites qu'il ne passera pas,
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
6 Détourne tes regards de lui, et qu'il ait quelque repos, jusqu'à ce qu'il goûte, comme un mercenaire, la fin de sa journée.
Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7 Car il y a de l'espérance pour l'arbre, si on l'a coupé; il reverdit encore, et il ne cesse pas d'avoir des rejetons;
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
8 Si sa racine vieillit dans la terre, et si dans la poussière son tronc est mort,
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9 Dès qu'il sent l'eau, il pousse de nouveau, et il produit des branches comme un jeune plant.
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10 Mais quand l'homme meurt, il reste gisant; quand l'homme a expiré, où est-il?
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
11 Les eaux de la mer s'écoulent, le fleuve tarit et se dessèche,
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12 Ainsi l'homme se couche, et il ne se relève point. Tant qu'il y aura des cieux, ils ne se réveilleront point, et on ne les fera pas sortir de leur sommeil.
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
13 Oh! si tu me cachais dans le Sépulcre, si tu me mettais à couvert, jusqu'à ce que ta colère fût passée! Si tu me donnais un terme, après lequel tu te souviendrais de moi (Sheol h7585)
Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
14 (Si l'homme meurt, revivra-t-il? ), tout le temps de ma consigne, j'attendrais, jusqu'à ce que vînt mon remplacement!
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
15 Tu appellerais, et je répondrais; tu désirerais de revoir l'ouvrage de tes mains.
Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16 Mais, maintenant, tu comptes mes pas, et tu observes tous mes péchés.
De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
17 Ma transgression est scellée dans le sac, et tu as ajouté à mon iniquité.
Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
18 Mais la montagne s'éboule; le rocher est transporté hors de sa place;
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
19 Les eaux minent les pierres; les inondations entraînent la poussière de la terre: ainsi fais-tu périr l'espérance du mortel.
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20 Tu ne cesses de l'assaillir, et il s'en va; tu changes son aspect, et tu le renvoies.
Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
21 Que ses fils soient honorés, il n'en saura rien; qu'ils soient méprisés, il ne le verra pas.
Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22 C'est sur lui seul que sa chair s'afflige, et sur lui que son âme gémit.
Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
