Psaumes 56

1 Mictam de David, [donné] au maître chantre, [pour le chanter] sur Jonathelem-rehokim, touchant ce que les Philistins le prirent dans Gath. Ô Dieu! aie pitié de moi, car l'homme [mortel] m'engloutit [et] m'opprime, me faisant tout le jour la guerre.

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

2 Mes espions m'ont englouti tout le jour; car, ô Très-haut! Plusieurs me font la guerre.

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!

3 Le jour auquel je craindrai je me confierai en toi.

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

4 Je louerai en Dieu sa parole, je me confie en Dieu, je ne craindrai rien; que me fera la chair?

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

5 Tout le jour ils tordent mes propos, et toutes leurs pensées tendent à me nuire.

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

6 Ils s'assemblent, ils se tiennent cachés, ils observent mes talons, attendant [comment ils surprendront] mon âme.

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

7 Leur moyen d'échapper c'est par outrage; ô Dieu, précipite les peuples en ta colère!

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

8 Tu as compté mes allées et venues; mets mes larmes dans tes vaisseaux; ne sont-elles pas écrites dans ton registre?

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

9 Le jour auquel je crierai à toi, mes ennemis retourneront en arrière; je sais que Dieu est pour moi.

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

10 Je louerai en Dieu sa parole, je louerai en l'Eternel sa parole.

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

11 Je me confie en Dieu, je ne craindrai rien; que me fera l'homme?

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

12 Ô Dieu, tes vœux seront sur moi; je te rendrai des actions de grâces.

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

13 Puisque tu as délivré mon âme de la mort, ne [garderais-tu] pas mes pieds de broncher, afin que je marche devant Dieu en la lumière des vivants?

Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.