Psaumes 44
1 Maskil des enfants de Coré, [donné] au maître chantre. Ô Dieu nous avons ouï de nos oreilles, [et] nos pères nous ont raconté les exploits que tu as faits en leurs jours, aux jours d'autrefois.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Tu as de ta main chassé les nations, et tu as affermi nos [pères]; tu as affligé les peuples, et tu as fait prospérer nos pères.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 Car ce n'est point par leur épée qu'ils ont conquis le pays, et ce n'a point été leur bras, qui les a délivrés; mais ta droite, et ton bras, et la lumière de ta face; parce que tu les affectionnais.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 Ô Dieu! c'est toi qui es mon Roi, ordonne les délivrances de Jacob.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Avec toi nous battrons nos adversaires, par ton Nom nous foulerons ceux qui s'élèvent contre nous.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 Car je ne me confie point en mon arc, et ce ne sera pas mon épée qui me délivrera;
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 Mais tu nous délivreras de nos adversaires, et tu rendras confus ceux qui nous haïssent.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 Nous nous glorifierons en Dieu tout le jour, et nous célébrerons à toujours ton Nom. (Sélah)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 Mais tu nous as rejetés, et rendus confus, et tu ne sors plus avec nos armées.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Tu nous as fait retourner en arrière de devant l'adversaire, et nos ennemis se sont enrichis de ce qu'ils ont pillé sur nous.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Tu nous as livrés comme des brebis destinées à être mangées, et tu nous as dispersés entre les nations.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Tu as vendu ton peuple pour rien, et tu n'as point fait hausser leur prix.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Tu nous as mis en opprobre chez nos voisins, en dérision, et en raillerie auprès de ceux qui habitent autour de nous.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Tu nous as mis en dicton parmi les nations, [et] en hochement de tête parmi les peuples.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 Ma confusion est tout le jour devant moi, et la honte de ma face m'a tout couvert.
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 A cause des discours de celui qui [nous] fait des reproches, et qui nous injurie, [et] à cause de l'ennemi et du vindicatif.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 Tout cela nous est arrivé, et cependant nous ne t'avons point oublié, et nous n'avons point faussé ton alliance.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Notre cœur n'a point reculé en arrière, ni nos pas ne se sont point détournés de tes sentiers;
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 Quoique tu nous aies froissés parmi des dragons, et couverts de l'ombre de la mort.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 Si nous eussions oublié le Nom de notre Dieu, et que nous eussions étendu nos mains vers un dieu étranger,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 Dieu ne s'en enquerrait-il point? vu que c'est lui qui connaît les secrets du cœur.
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Mais nous sommes tous les jours mis à mort pour l'amour de toi, [et] nous sommes regardés comme des brebis de la boucherie.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Lève-toi, pourquoi dors-tu, Seigneur? Réveille-toi, ne nous rejette point à jamais.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Pourquoi caches-tu ta face, [et] pourquoi oublies-tu notre affliction et notre oppression?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 Car notre âme est penchée jusques en la poudre, et notre ventre est attaché contre terre.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Lève-toi pour nous secourir, et nous délivre pour l'amour de ta gratuité.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
