Psaumes 104

1 Mon âme, bénis l'Eternel. Ô Eternel mon Dieu, tu es merveilleusement grand, tu es revêtu de majesté et de magnificence.

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

2 Il s'enveloppe de lumière comme d'un vêtement, il étend les cieux comme un voile.

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

3 Il planchéie ses hautes chambres entre les eaux; il fait des grosses nuées son chariot, il se promène sur les ailes du vent.

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

4 Il fait des vents ses Anges, et du feu brûlant ses serviteurs.

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

5 Il a fondé la terre sur ses bases, tellement qu'elle ne sera point ébranlée à perpétuité.

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

6 Tu l'avais couverte de l'abîme comme d'un vêtement, les eaux se tenaient sur les montagnes.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

7 Elles s'enfuirent à ta menace, [et] se mirent promptement en fuite au son de ton tonnerre.

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

8 Les montagnes s'élevèrent, et les vallées s'abaissèrent, au même lieu que tu leur avais établi.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

9 Tu leur as mis une borne qu'elles ne passeront point, elles ne retourneront plus à couvrir la terre.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

10 C'est lui qui conduit les fontaines par les vallées, tellement qu'elles se promènent entre les monts.

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

11 Elles abreuvent toutes les bêtes des champs, les ânes sauvages en étanchent leur soif.

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

12 Les oiseaux des cieux se tiennent auprès d'elles, et font résonner leur voix d'entre la ramée.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

13 Il abreuve les montagnes de ses chambres hautes; [et] la terre est rassasiée du fruit de tes œuvres.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

14 Il fait germer le foin pour le bétail, et l'herbe pour le service de l'homme, faisant sortir le pain de la terre;

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

15 Et le vin qui réjouit le cœur de l'homme, qui fait reluire son visage avec l'huile, et qui soutient le cœur de l'homme avec le pain.

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

16 Les hauts arbres en sont rassasiés, [et] les cèdres du Liban, qu'il a plantés,

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

17 Afin que les oiseaux y fassent leurs nids. Quant à la cigogne, les sapins [sont sa demeure].

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

18 Les hautes montagnes sont pour les chamois [et] les rochers sont la retraite des lapins.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

19 Il a fait la lune pour les saisons, et le soleil connaît son coucher.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

20 Tu amènes les ténèbres, et la nuit vient, durant laquelle toutes les bêtes de la forêt trottent.

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

21 Les lionceaux rugissent après la proie, et pour demander au [Dieu] Fort leur pâture.

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

22 Le soleil se lève-t-il? ils se retirent et demeurent gisants en leurs tanières.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

23 Alors l'homme sort à son ouvrage et à son travail, jusqu’au soir.

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

24 Ô Eternel, que tes œuvres sont en grand nombre! tu les as toutes faites avec sagesse; la terre est pleine de tes richesses.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

25 Cette mer grande et spacieuse, où il y a sans nombre des animaux se mouvant, des petites bêtes avec des grandes!

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

26 Là se promènent les navires, et ce Léviathan que tu as formé pour s'y ébattre.

Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

27 Elles s'attendent toutes à toi, afin que tu leur donnes la pâture en leur temps.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

28 Quand tu la leur donnes, elles la recueillent, et quand tu ouvres ta main, elles sont rassasiées de biens.

Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

29 Caches-tu ta face? elles sont troublées; retires-tu leur souffle, elles défaillent, et retournent en leur poudre.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

30 [Mais si] tu renvoies ton Esprit, elles sont créées, et tu renouvelles la face de la terre.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

31 Que la gloire de l'Eternel soit à toujours, que l'Eternel se réjouisse en ses œuvres!

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

32 Il jette sa vue sur la terre, et elle en tremble; il touche les montagnes, et elles en fument.

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

33 Je chanterai à l'Eternel durant ma vie; je psalmodierai à mon Dieu pendant que j'existerai.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

34 Ma méditation lui sera agréable; [et] je me réjouirai en l'Eternel.

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

35 Que les pécheurs soient consumés de dessus la terre, et qu'il n'y ait plus de méchants! Mon âme, bénis l'Eternel; louez l'Eternel.

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!