Psaumes 104
1 Mon âme, bénis l'Eternel. Ô Eternel mon Dieu, tu es merveilleusement grand, tu es revêtu de majesté et de magnificence.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 Il s'enveloppe de lumière comme d'un vêtement, il étend les cieux comme un voile.
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 Il planchéie ses hautes chambres entre les eaux; il fait des grosses nuées son chariot, il se promène sur les ailes du vent.
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 Il fait des vents ses Anges, et du feu brûlant ses serviteurs.
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 Il a fondé la terre sur ses bases, tellement qu'elle ne sera point ébranlée à perpétuité.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 Tu l'avais couverte de l'abîme comme d'un vêtement, les eaux se tenaient sur les montagnes.
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 Elles s'enfuirent à ta menace, [et] se mirent promptement en fuite au son de ton tonnerre.
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 Les montagnes s'élevèrent, et les vallées s'abaissèrent, au même lieu que tu leur avais établi.
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 Tu leur as mis une borne qu'elles ne passeront point, elles ne retourneront plus à couvrir la terre.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 C'est lui qui conduit les fontaines par les vallées, tellement qu'elles se promènent entre les monts.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 Elles abreuvent toutes les bêtes des champs, les ânes sauvages en étanchent leur soif.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 Les oiseaux des cieux se tiennent auprès d'elles, et font résonner leur voix d'entre la ramée.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 Il abreuve les montagnes de ses chambres hautes; [et] la terre est rassasiée du fruit de tes œuvres.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 Il fait germer le foin pour le bétail, et l'herbe pour le service de l'homme, faisant sortir le pain de la terre;
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 Et le vin qui réjouit le cœur de l'homme, qui fait reluire son visage avec l'huile, et qui soutient le cœur de l'homme avec le pain.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 Les hauts arbres en sont rassasiés, [et] les cèdres du Liban, qu'il a plantés,
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 Afin que les oiseaux y fassent leurs nids. Quant à la cigogne, les sapins [sont sa demeure].
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 Les hautes montagnes sont pour les chamois [et] les rochers sont la retraite des lapins.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 Il a fait la lune pour les saisons, et le soleil connaît son coucher.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 Tu amènes les ténèbres, et la nuit vient, durant laquelle toutes les bêtes de la forêt trottent.
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 Les lionceaux rugissent après la proie, et pour demander au [Dieu] Fort leur pâture.
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 Le soleil se lève-t-il? ils se retirent et demeurent gisants en leurs tanières.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 Alors l'homme sort à son ouvrage et à son travail, jusqu’au soir.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 Ô Eternel, que tes œuvres sont en grand nombre! tu les as toutes faites avec sagesse; la terre est pleine de tes richesses.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 Cette mer grande et spacieuse, où il y a sans nombre des animaux se mouvant, des petites bêtes avec des grandes!
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 Là se promènent les navires, et ce Léviathan que tu as formé pour s'y ébattre.
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 Elles s'attendent toutes à toi, afin que tu leur donnes la pâture en leur temps.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 Quand tu la leur donnes, elles la recueillent, et quand tu ouvres ta main, elles sont rassasiées de biens.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 Caches-tu ta face? elles sont troublées; retires-tu leur souffle, elles défaillent, et retournent en leur poudre.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 [Mais si] tu renvoies ton Esprit, elles sont créées, et tu renouvelles la face de la terre.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 Que la gloire de l'Eternel soit à toujours, que l'Eternel se réjouisse en ses œuvres!
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 Il jette sa vue sur la terre, et elle en tremble; il touche les montagnes, et elles en fument.
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 Je chanterai à l'Eternel durant ma vie; je psalmodierai à mon Dieu pendant que j'existerai.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Ma méditation lui sera agréable; [et] je me réjouirai en l'Eternel.
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 Que les pécheurs soient consumés de dessus la terre, et qu'il n'y ait plus de méchants! Mon âme, bénis l'Eternel; louez l'Eternel.
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
