Proverbes 5
1 Mon fils, sois attentif à ma sagesse, incline ton oreille à mon intelligence;
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 Afin que tu gardes mes avis, et que tes lèvres conservent la science.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Car les lèvres de l'étrangère distillent des rayons de miel, et son palais est plus doux que l'huile.
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 Mais ce qui en provient est amer comme de l'absinthe, et aigu comme une épée à deux tranchants.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Afin que tu ne balances point le chemin de la vie; ses chemins en sont écartés, tu ne le connaîtras point.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Maintenant donc, enfants, écoutez-moi, et ne vous détournez point des paroles de ma bouche.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Eloigne ton chemin de la femme étrangère, et n'approche point de l'entrée de sa maison.
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 De peur que tu ne donnes ton honneur à d'autres, et tes ans au cruel.
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 De peur que les étrangers ne se rassasient de tes facultés, et que le fruit de ton travail ne soit en la maison du forain;
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 Et que tu ne rugisses quand tu seras près de ta fin, quand ta chair et ton corps seront consumés;
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 Et que tu ne dises: Comment ai-je haï l'instruction, et comment mon cœur a-t-il dédaigné les répréhensions?
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 Et comment n'ai-je point obéi à la voix de ceux qui m'instruisaient, et n'ai-je point incliné mon oreille à ceux qui m'enseignaient?
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Peu s'en est fallu que je n'aie été dans toute sorte de mal, au milieu de la congrégation et de l'assemblée.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Bois des eaux de ta citerne, et des ruisseaux du milieu de ton puits;
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Que tes fontaines se répandent dehors, et les ruisseaux d'eau par les rues;
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Qu'elles soient à toi seul, et non aux étrangers avec toi.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Que ta source soit bénie, et réjouis-toi de la femme de ta jeunesse,
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 [Comme] d'une biche aimable, et d'une chevrette gracieuse; que ses mamelles te rassasient en tout temps, et sois continuellement épris de son amour;
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Et pourquoi, mon fils, irais-tu errant après l'étrangère, et embrasserais-tu le sein de la foraine?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Vu que les voies de l'homme sont devant les yeux de l'Eternel, et qu'il pèse toutes ses voies.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Les iniquités du méchant l'attraperont, et il sera retenu par les cordes de son péché.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Il mourra faute d'instruction, et il ira errant par la grandeur de sa folie.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
