Lamentations 3
1 [Aleph.] Je suis l’homme qui ai vu l’affliction par la verge de sa fureur.
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
2 Il m’a conduit et amené dans les ténèbres, et non dans la lumière.
Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
3 Certes il s’est tourné contre moi, il a tous les jours tourné sa main [contre moi].
Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
4 [Beth.] Il a fait vieillir ma chair et ma peau, il a brisé mes os.
Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Il a bâti contre moi, et m’a environné de fiel et de travail.
Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
6 Il m’a fait tenir dans des lieux ténébreux, comme ceux qui sont morts dès longtemps.
Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
7 [Guimel.] Il a fait une cloison autour de moi, afin que je ne sorte point; il a appesanti mes fers.
Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
8 Même quand je crie et que j’élève ma voix, il rejette ma requête.
Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
9 Il a fait un mur de pierres de taille [pour fermer] mes chemins, il a renversé mes sentiers.
Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
10 [Daleth.] Ce m’est un ours qui est aux embûches, et un lion qui se tient dans un lieu caché.
Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
11 Il a détourné mes chemins, et m’a mis en pièces, il m’a rendu désolé.
Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
12 Il a tendu son arc, et m’a mis comme une butte pour la flèche.
Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
13 [He.] Il a fait entrer dans mes reins les flèches dont son carquois est plein.
Bevitte veséimbe tegzének fiait.
14 J’ai été en risée à tous les peuples, et leur chanson, tout le jour.
Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
15 Il m’a rassasié d’amertume, il m’a enivré d’absinthe.
Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
16 [Vau.] Il m’a cassé les dents avec du gravier, il m’a couvert de cendre;
Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
17 Tellement que la paix s’est éloignée de mon âme; j’ai oublié ce que c’est que d’être à son aise.
Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
18 Et j’ai dit: ma force est perdue, et mon espérance aussi que j’avais en l’Eternel.
S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
19 [Zajin.] Souviens-toi de mon affliction, et de mon pauvre état, qui n’est qu’absinthe et que fiel.
Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
20 Mon âme s’[en] souvient sans cesse, et elle est abattue au dedans de moi.
Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
21 [Mais] je rappellerai ceci en mon cœur, [et] c’est pourquoi j’aurai espérance;
Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
22 [Heth.] Ce sont les gratuités de l’Eternel que nous n’avons point été consumés, parce que ses compassions ne sont point taries.
Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
23 Elles se renouvellent chaque matin; [c’est] une chose grande que ta fidélité.
Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
24 L’Eternel est ma portion, dit mon âme, c’est pourquoi j’aurai espérance en lui.
Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
25 [Teth.] L’Eternel est bon à ceux qui s’attendent à lui, [et] à l’âme qui le recherche.
Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
26 C’est une chose bonne qu’on attende, même en se tenant en repos, la délivrance de l’Eternel.
Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
27 C’est une chose bonne à l’homme de porter le joug en sa jeunesse.
Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
28 [Jod.] Il est assis solitaire et se tient tranquille, parce qu’on l’a chargé sur lui.
Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
29 Il met sa bouche dans la poussière, si peut-être il y aura quelque espérance.
Porba tegye száját – hátha van remény.
30 Il présente la joue à celui qui le frappe; il est accablé d’opprobre.
Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
31 [Caph.] Car le Seigneur ne rejette point à toujours.
Mert nem vet el örökre az Úr.
32 Mais s’il afflige quelqu’un, il en a aussi compassion selon la grandeur de ses gratuités.
Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
33 Car ce n’est pas volontiers qu’il afflige et contriste les fils des hommes.
Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
34 [Lamed.] Lorsqu’on foule sous ses pieds tous les prisonniers du monde;
hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
35 Lorsqu’on pervertit le droit de quelqu’un en la présence du Très-haut;
hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
36 Lorsqu’on fait tort à quelqu’un dans son procès, le Seigneur ne le voit-il point?
hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
37 [Mem.] Qui est-ce qui dit que cela a été fait, [et] que le Seigneur ne l’[a] point commandé?
Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
38 Les maux, et les biens ne procèdent-ils point de l’ordre du Très-haut?
A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
39 Pourquoi se dépiterait l’homme vivant, l’homme, [dis-je], à cause de ses péchés?
Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
40 [Nun.] Recherchons nos voies, et [les] sondons, et retournons jusqu’à l’Eternel.
Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
41 Levons nos cœurs et nos mains au [Dieu] Fort qui est aux cieux, [en disant]:
Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
42 Nous avons péché, nous avons été rebelles, tu n’as point pardonné.
Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
43 [Samech.] Tu nous as couverts de [ta] colère, et nous as poursuivis, tu as tué, tu n’as point épargné.
Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
44 Tu t’es couvert d’une nuée, afin que la requête ne passât point.
Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
45 Tu nous as fait être la raclure et le rebut au milieu des peuples.
Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
46 [Pe.] Tous nos ennemis ont ouvert leur bouche sur nous.
Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
47 La frayeur et la fosse, le dégât et la calamité nous sont arrivés.
Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
48 Mon œil s’est fondu en ruisseaux d’eaux à cause de la plaie de la fille de mon peuple.
Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
49 [Hajin.] Mon œil verse des larmes, et ne cesse point, parce qu’il n’y a aucun relâche.
Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
50 Jusques à ce que l’Eternel regarde et voie des cieux.
míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
51 Mon œil afflige mon âme à cause de toutes les filles de ma ville.
Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
52 [Tsadi.] Ceux qui me sont ennemis sans cause m’ont poursuivi à outrance, comme on chasse après l’oiseau.
Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
53 Ils ont enserré ma vie dans une fosse, et ont roulé une pierre sur moi.
Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
54 Les eaux ont regorgé par-dessus ma tête; je disais: je suis retranché.
Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
55 [Koph.] J’ai invoqué ton Nom, ô Eternel! d’une des plus basses fosses.
Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
56 Tu as ouï ma voix, ne ferme point ton oreille, afin que je n’expire point à force de crier.
Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
57 Tu t’es approché au jour que je t’ai invoqué, et tu as dit: ne crains rien.
Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
58 [Resch.] Ô Seigneur! tu as plaidé la cause de mon âme; et tu as garanti ma vie.
Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
59 Tu as vu, ô Eternel! le tort qu’on me fait, fais-moi droit.
Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
60 Tu as vu toutes les vengeances dont ils ont usé, et toutes leurs machinations contre moi.
Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
61 [Scin.] Tu as ouï, ô Eternel! leur opprobe et toutes leurs machinations contre moi.
Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
62 Les discours de ceux qui s’élèvent contre moi, et leur dessein qu’ils ont contre moi tout le long du jour.
Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
63 Considère quand ils s’asseyent, et quand ils se lèvent, [car] je suis leur chanson.
Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
64 [Thau.] Rends-leur la pareille, ô Eternel! selon l’ouvrage de leurs mains.
Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
65 Donne-leur un tel ennui qu’il leur couvre le cœur; donne-leur ta malédiction.
Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
66 Poursuis-les en ta colère, et les efface de dessous les cieux de l’Eternel.
Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
