Job 30

1 Mais maintenant ceux qui sont plus jeunes que moi, se moquent de moi; [ceux-là même] dont je n'aurais pas daigné mettre les pères avec les chiens de mon troupeau.

Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

2 Et en effet, de quoi m'eût servi la force de leurs mains? la vieillesse était périe en eux.

Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

3 De disette et de faim ils se tenaient à l'écart, fuyant dans les lieux arides, ténébreux, désolés, et déserts.

Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

4 Ils coupaient des herbes sauvages auprès des arbrisseaux, et la racine des genévriers pour se chauffer.

A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

5 Ils étaient chassés d'entre les hommes, et on criait après eux comme après un larron.

Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

6 Ils habitaient dans les creux des torrents, dans les trous de la terre et des rochers.

Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

7 Ils faisaient du bruit entre les arbrisseaux, et ils s'attroupaient entre les chardons.

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

8 Ce sont des hommes de néant, et sans nom, qui ont été abaissés plus bas que la terre.

Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

9 Et maintenant je suis le sujet de leur chanson, et la matière de leur entretien.

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

10 Ils m'ont en abomination; ils se tiennent loin de moi; et ils ne craignent pas de me cracher au visage.

Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

11 Parce que [Dieu] a détendu ma corde, et m'a affligé, ils ont secoué le frein devant moi.

Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

12 De jeunes gens, nouvellement nés, se placent à ma droite; ils poussent mes pieds, et je suis en butte à leur malice.

Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

13 Ils ruinent mon sentier, ils augmentent mon affliction, sans qu'ils aient besoin que personne les aide.

Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

14 Ils viennent [contre moi] comme par une brèche large, et ils se sont jetés [sur moi] à cause de ma désolation.

Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.

15 Les frayeurs se sont tournées vers moi, [et] comme un vent elles poursuivent mon âme; et ma délivrance s'est dissipée comme une nuée.

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

16 C'est pourquoi maintenant mon âme se fond en moi; les jours d'affliction m'ont atteint.

Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

17 Il m'a percé de nuit les os, et mes artères n'ont point de relâche.

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

18 Il a changé mon vêtement par la grandeur de sa force, et il me serre de près, comme fait l'ouverture de ma tunique.

A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

19 Il m'a jeté dans la boue, et je ressemble à la poussière et à la cendre.

A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

20 Je crie à toi, et tu ne m'exauces point; je me tiens debout, et tu ne [me] regardes point.

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!

21 Tu es pour moi sans compassion, tu me traites en ennemi par la force de ta main.

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

22 Tu m'as élevé [comme] sur le vent, et tu m'y as fait monter comme sur un chariot, et puis tu fais fondre toute ma substance.

Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

23 Je sais donc que tu m'amèneras à la mort et dans la maison assignée à tous les vivants.

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

24 Mais il n'étendra pas sa main jusqu'au sépulcre. Quand il les aura tués, crieront-ils?

De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

25 Ne pleurais-je pas pour l'amour de celui qui passait de mauvais jours; et mon âme n'était-elle pas affligée à cause du pauvre?

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

26 Cependant lorsque j'attendais le bien, le mal m'est arrivé; et quand j'espérais la clarté, les ténèbres sont venues.

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

27 Mes entrailles sont dans une grande agitation, et ne peuvent se calmer; les jours d'affliction m'ont prévenu.

Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

28 Je marche tout noirci, mais non pas du soleil; je me lève, je crie en pleine assemblée.

Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.

29 Je suis devenu le frère des dragons, et le compagnon des hiboux.

Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

30 Ma peau est devenue noire sur moi, et mes os sont desséchés par l'ardeur [qui me consume].

Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.

31 C'est pourquoi ma harpe s'est changée en lamentations, et mes orgues en des sons lugubres.

Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.