Job 3
1 Après cela, Job ouvrit la bouche, et maudit son jour.
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 Car prenant la parole, il dit:
Megszólalt Jób és mondta:
3 Périsse le jour auquel je naquis, et la nuit en laquelle il fut dit: Un enfant mâle est né!
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 Que ce jour-là ne soit que ténèbres; que Dieu ne le recherche point d'en haut, et qu'il ne soit point éclairé de la lumière!
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 Que les ténèbres et l'ombre de la mort le rendent souillé; que les nuées demeurent sur lui; qu'il soit rendu terrible comme le jour de ceux à qui la vie est amère!
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 Que l'obscurité couvre cette nuit-là, qu'elle ne se réjouisse point d'être parmi les jours de l'année, et qu'elle ne soit point comptée parmi les mois!
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 Voilà, que cette nuit soit solitaire, qu'on ne se réjouisse point en elle!
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 Que ceux qui [ont accoutumé] de maudire les jours et ceux qui sont prêts à renouveler leur deuil, la maudissent!
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 Que les étoiles de son crépuscule soient obscurcies; qu'elle attende la lumière, mais qu'il n'y en ait point, et qu'elle ne voie point les rayons de l'aube du jour!
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 Parce qu'elle n'a pas fermé le ventre qui m'a porté, et qu'elle n'a point caché le tourment loin de mes yeux.
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 Que ne suis-je mort dès la matrice; que n'ai-je expiré aussitôt que je suis sorti du ventre [de ma mère]!
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 Pourquoi les genoux m'ont-ils reçu? pourquoi [m'a-t-on présenté] les mamelles afin que je les suçasse?
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 Car maintenant je serais couché, je me reposerais, je dormirais; il y aurait eu dès lors du repos pour moi,
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 Avec les Rois et les Gouverneurs de la terre, qui se bâtissent des solitudes;
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 Ou avec les Princes qui ont eu de l'or, [et] qui ont rempli d'argent leurs maisons.
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Ou que n'ai-je été comme un avorton caché; comme les petits enfants qui n'ont point vu la lumière!
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 Là les méchants ne tourmentent plus [personne], et là demeurent en repos ceux qui ont perdu leur force.
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 Pareillement ceux qui avaient été dans les liens, jouissent [là] du repos, et n'entendent plus la voix de l'exacteur.
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 Le petit et le grand sont là; [et là] l'esclave n'est plus sujet à son seigneur.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 Pourquoi la lumière est-elle donnée au misérable, et la vie à ceux qui ont le cœur dans l'amertume;
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 Qui attendent la mort, et elle ne vient point, et qui la recherchent plus que les trésors;
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 Qui seraient ravis de joie [et] seraient dans l'allégresse, s'ils avaient trouvé le sépulcre?
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 [Pourquoi, dis-je, la lumière est-elle donnée] à l'homme à qui le chemin est caché, et que Dieu a enfermé de tous côtés?
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 Car avant que je mange, mon soupir vient, et mes rugissements coulent comme des eaux.
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 Parce que ce que je craignais le plus, m'est arrivé, et ce que j'appréhendais, m'est survenu.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 Je n'ai point eu de paix, je n'ai point eu de repos, ni de calme, depuis que ce trouble m'est arrivé.
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
