Job 29
1 Et Job continuant, reprit son discours sentencieux, et dit:
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 Oh! qui me ferait être comme j'étais autrefois, comme j'étais en ces jours où Dieu me gardait.
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 Quand il faisait luire sa lampe sur ma tête, et quand je marchais parmi les ténèbres, [éclairé] par sa lumière.
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 Comme j'étais aux jours de mon automne, lorsque le secret de Dieu était dans ma tente.
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 Quand le Tout-puissant était encore avec moi, et mes gens autour de moi.
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 Quand je lavais mes pas dans le beurre, et que des ruisseaux d'huile découlaient pour moi du rocher.
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 Quand je sortais vers la porte passant par la ville, et que je me faisais préparer un siège dans la place,
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 Les jeunes gens me voyant se cachaient, les vieillards se levaient, et se tenaient debout.
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 Les principaux s'abstenaient de parler, et mettaient la main sur leur bouche.
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 Les Conducteurs retenaient leur voix, et leur langue était attachée à leur palais.
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 L'oreille qui m'entendait, disait que j'étais bienheureux, et l'œil qui me voyait, déposait en ma faveur.
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 Car je délivrais l'affligé qui criait, et l'orphelin qui n'avait personne pour le secourir.
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 La bénédiction de celui qui s'en allait périr, venait sur moi, et je faisais que le cœur de la veuve chantait de joie.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 J'étais revêtu de la justice, elle me servait de vêtement, et mon équité m'était comme un manteau, et [comme] une tiare.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 Je servais d'œil à l'aveugle, et de pieds au boiteux.
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 J'étais le père des pauvres, et je m'informais diligemment de la cause qui ne m'était point connue.
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 Je cassais les grosses dents de l'injuste, et je lui arrachais la proie d'entre ses dents.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 C'est pourquoi je disais: Je mourrai dans mon lit, et je multiplierai mes jours comme les grains de sable.
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 Ma racine était ouverte aux eaux, et la rosée demeurait toute la nuit sur mes branches.
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 Ma gloire se renouvelait en moi, et mon arc était renforcé en ma main.
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 On m'écoutait, et on attendait [que j'eusse parlé]; et lorsque j'avais dit mon avis, on se tenait dans le silence.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 Ils ne répliquaient rien après ce que je disais, et ma parole se répandait sur eux [comme une rosée].
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 Ils m'attendaient comme on attend la pluie; ils ouvraient leur bouche, comme après la pluie de la dernière saison.
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 Riais-je avec eux? ils ne le croyaient point; et ils ne faisaient point disparaître la sérénité de mon visage.
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 Voulais-je aller avec eux? j'étais assis au haut bout, j'étais entr'eux comme un Roi dans son armée, et comme un homme qui console les affligés.
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
