Job 19
1 Mais Job répondit, et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Jusqu'à quand affligerez-vous mon âme, et m'accablerez-vous de paroles?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Vous avez déjà par dix fois [tâché] de me couvrir de confusion. N'avez-vous point honte de vous roidir ainsi contre moi?
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Mais quand il serait vrai que j'aurais péché, la faute serait pour moi.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Mais si absolument vous voulez parler avec hauteur contre moi, et me reprocher mon opprobre;
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Sachez donc que c'est Dieu qui m'a renversé, et qui a tendu son filet autour de moi.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Voici je crie pour la violence qui m'est faite, et je ne suis point exaucé; je m'écrie, et il n'y a point de jugement.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Il a fermé son chemin, tellement que je ne saurais passer; et il a mis les ténèbres sur mes sentiers.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Il m'a dépouillé de ma gloire, il m'a ôté la couronne de dessus la tête.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Il m'a détruit de tous côtés, et je m'en vais; il a fait disparaître mon espérance comme celle d'un arbre [que l'on arrache].
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Il s'est enflammé de colère contre moi, et m'a traité comme un de ses ennemis.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Ses troupes sont venues ensemble, et elles ont dressé leur chemin contre moi, et se sont campées autour de ma tente.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Il a fait retirer loin de moi mes frères; et ceux qui me connaissaient se sont fort éloignés de moi.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Mes proches m'ont abandonné, et ceux que je connaissais m'ont oublié.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Ceux qui demeuraient dans ma maison et mes servantes, m'ont tenu pour un inconnu, [et] m'ont réputé comme étranger.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 J'ai appelé mon serviteur, mais il ne m'a point répondu, quoique je l'aie supplié de ma propre bouche.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Mon haleine est devenue odieuse à ma femme; quoique je la supplie par les enfants de mon ventre.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Même les petits me méprisent, et si je me lève ils parlent contre moi.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Tous ceux à qui je déclarais mes secrets, m'ont en abomination; et tous ceux que j'aimais se sont tournés contre moi.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Mes os sont attachés à ma peau et à ma chair, et il ne me reste d'entier que la peau de mes dents.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Ayez pitié de moi, ayez pitié de moi, vous mes amis; car la main de Dieu m'a frappé.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Pourquoi me poursuivez-vous comme le [Dieu] Fort [me poursuit], sans pouvoir vous rassasier de ma chair?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Plût à Dieu que maintenant mes discours fussent écrits! Plût à Dieu qu'ils fussent gravés dans un livre;
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Avec une touche de fer, et sur du plomb, [et] qu'ils fussent taillés sur une pierre de roche à perpétuité!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Car je sais que mon Rédempteur est vivant, et qu'il demeurera le dernier sur la terre.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Et lorsqu'après ma peau ceci aura été rongé, je verrai Dieu de ma chair,
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Je le verrai moi-même, et mes yeux le verront, et non un autre. Mes reins se consument dans mon sein.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Vous devriez plutôt dire: Pourquoi le persécutons-nous? puisque le fondement de mes paroles se trouve en moi.
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Ayez peur de l'épée; car la fureur [avec laquelle vous me persécutez], est [du nombre] des iniquités qui attirent l'épée; c'est pourquoi sachez qu'il y a un jugement.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
