Job 17
1 Mes esprits se dissipent, mes jours vont être éteints, le sépulcre [m'attend].
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 Certes il n'y a que des moqueurs auprès de moi, et mon œil veille toute la nuit dans les chagrins qu'ils me font.
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Donne-moi, je te prie, [donne-moi] une caution auprès de toi; [mais] qui est-ce qui me touchera dans la main?
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 Car tu as caché à leur cœur l'intelligence, c'est pourquoi tu ne les élèveras point.
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 Et les yeux même des enfants de celui qui parle avec flatterie à ses intimes amis, seront consumés.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 Il m'a mis pour être la fable des peuples, et je suis [comme] un tambour devant eux.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 Mon œil est terni de dépit, et tous les membres de mon corps sont comme une ombre.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 Les hommes droits seront étonnés de ceci, et l'innocence se réveillera contre l'hypocrite.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 Toutefois le juste se tiendra ferme dans sa voie, et celui qui a les mains nettes, se renforcera.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 Retournez donc vous tous, et revenez, je vous prie; car je ne trouve point de sage entre vous.
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 Mes jours sont passés, mes desseins sont rompus, [et] les pensées de mon cœur [sont dissipées].
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 On me change la nuit en jour, et on fait que la lumière se trouve proche des ténèbres.
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
13 Certes je n'ai plus à attendre que le sépulcre, qui va être ma maison; j'ai dressé mon lit dans les ténèbres. (Sheol h7585)
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 J'ai crié à la fosse: tu es mon père; et aux vers: vous êtes ma mère et ma sœur.
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 Et où seront les choses que j'ai attendues, et qui est-ce qui verra ces choses qui ont été le sujet de mon attente?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
