Job 14
1 L'homme né de femme est de courte vie, et rassasié d'agitations.
az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
2 Il sort comme une fleur, puis il est coupé, et il s'enfuit comme une ombre qui ne s'arrête point.
Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
3 Cependant tu as ouvert tes yeux sur lui, et tu me tires en cause devant toi.
Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
4 Qui est-ce qui tirera le pur de l'impur? personne.
Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
5 Les jours de l'homme sont déterminés, le nombre de ses mois est entre tes mains, tu lui as prescrit ses limites, et il ne passera point au delà.
Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
6 Retire-toi de lui, afin qu'il ait du relâche, jusqu'à ce que comme un mercenaire il ait achevé sa journée.
tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
7 Car si un arbre est coupé, il y a de l'espérance, et il poussera encore, et ne manquera pas de rejetons;
Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
8 Quoique sa racine soit envieillie dans la terre, et que son tronc soit mort dans la poussière;
Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
9 Dès qu'il sentira l'eau il regermera, et produira des branches, comme un arbre nouvellement planté.
víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
10 Mais l'homme meurt, et perd toute sa force; il expire; et puis où est-il?
De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
11 [Comme] les eaux s'écoulent de la mer, et une rivière s'assèche, et tarit;
Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
12 Ainsi l'homme est couché par terre, et ne se relève point; jusqu'à ce qu'il n'y ait plus de cieux ils ne se réveilleront point, et ne seront point réveillés de leur sommeil.
az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
13 Ô que tu me cachasses dans une fosse sous la terre, que tu m'y misses à couvert jusqu'à ce que ta colère fût passée, [et] que tu me donnasses un terme; après lequel tu te souvinsses de moi! (Sheol h7585)
Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
14 Si l'homme meurt, revivra-t-il? J'attendrai [donc] tous les jours de mon combat, jusqu'à ce qu'il m'arrive du changement.
Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
15 Appelle-moi, et je te répondrai; ne dédaigne point l'ouvrage de tes mains.
Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
16 Or maintenant tu comptes mes pas, et tu n'exceptes rien de mon péché.
Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
17 Mes péchés sont cachetés comme dans une valise, et tu as cousu ensemble mes iniquités.
Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
18 Car [comme] une montagne en tombant s'éboule, et [comme] un rocher est transporté de sa place;
Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
19 Et [comme] les eaux minent les pierres, et entraînent par leur débordement la poussière de la terre, avec tout ce qu'elle a produit, tu fais ainsi périr l'attente de l'homme [mortel].
köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
20 Tu te montres toujours plus fort que lui, et il s'en va; [et] lui ayant fait changer de visage, tu l'envoies au loin.
Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
21 Ses enfants seront avancés, et il n'en saura rien; ou ils seront abaissés, et il ne s'en souciera point.
Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
22 Seulement sa chair, [pendant qu'elle est] sur lui, a de la douleur, et son âme s'afflige [tandis qu'elle est] en lui.
csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
