Job 13
1 Voici, mon œil a vu toutes ces choses, [et] mon oreille les a ouïes et entendues.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 Comme vous les savez, je les sais aussi; je ne vous suis pas inférieur.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Mais je parlerai au Tout-puissant, et je prendrai plaisir à dire mes raisons au [Dieu] Fort.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Et certes vous inventez des mensonges; vous êtes tous des médecins inutiles.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Plût à Dieu que vous demeurassiez entièrement dans le silence; et cela vous serait réputé à sagesse.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Ecoutez donc maintenant mon raisonnement, et soyez attentifs à la défense de mes lèvres:
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Allégueriez-vous des choses injustes, en faveur du [Dieu] Fort, et diriez-vous quelque fausseté pour lui?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Ferez-vous acception de sa personne, si vous plaidez la cause du [Dieu] Fort?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Vous en prendra-t-il bien, s'il vous sonde? vous jouerez-vous de lui, comme on se joue d'un homme [mortel]?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Certainement il vous censurera, si même en secret vous faites acception de personnes.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Sa majesté ne vous épouvantera-t-elle point? et sa frayeur ne tombera-t-elle point sur vous?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Vos discours mémorables sont des sentences de cendre, et vos éminences sont des éminences de boue.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Taisez-vous devant moi, et que je parle; et qu'il m'arrive ce qui pourra.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Pourquoi porté-je ma chair entre mes dents, et tiens-je mon âme entre mes mains?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Voilà, qu'il me tue, je ne laisserai pas d'espérer [en lui]; et je défendrai ma conduite en sa présence.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Et qui plus est, il sera lui-même ma délivrance; mais l'hypocrite ne viendra point devant sa face.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Ecoutez attentivement mes discours, et prêtez l'oreille à ce que je vais vous déclarer.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Voilà, aussitôt que j'aurai déduit par ordre mon droit, je sais que je serai justifié.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Qui est-ce qui veut disputer contre moi? car maintenant si je me tais, je mourrai.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Seulement ne me fais point ces deux choses, [et] alors je ne me cacherai point devant ta face;
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Retire ta main de dessus moi, et que ta frayeur ne me trouble point.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Puis appelle-moi, et je répondrai; ou bien je parlerai, et tu me répondras.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Combien ai-je d'iniquités et de péchés? Montre-moi mon crime et mon péché.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Pourquoi caches-tu ta face, et me tiens-tu pour ton ennemi?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Déploieras-tu tes forces contre une feuille que le vent emporte? poursuivras-tu du chaume tout sec?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Que tu donnes contre moi des arrêts d'amertume, et que tu me fasses porter la peine des péchés de ma jeunesse?
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Et que tu mettes mes pieds aux ceps, et observes tous mes chemins? et que tu suives les traces de mes pieds?
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 Car celui [que tu poursuis de cette manière, ] s'en va par pièces comme du bois vermoulu, et comme une robe que la teigne a rongée.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
